,,Angels and Demons can't cross over onto our plane. So, instead we get what I call half-breeds. The influence peddlers. They can only whisper in our ears. But a single word can give you courage, or turn your favorite pleasure into your worst nightmare. Those with the demon's touch like those part angel, living alongside us. They call it the balance. I call it hypocritical bullshit.”
John Constantine (Constantine a démonvadász)
Aki látta a fent idézett Constantine című filmet vagy bármely más, hasonló témájú alkotást, úgy érezheti képben van démonok kérdéskörben. Ám eldönteni, hogy mi igaz valójában abból, amit a filmek, regények sugallnak nekünk, hogy mely részük alapszik ,,valóságon” és mely részük a puszta képzeleten az egyszerű misztikumkedvelő laikusok számára meglehetősen bonyolult.
Mely forrásokat tekinthetünk valósnak létezésük alátámasztása képpen? Vajon a különböző vallások démonokkal kapcsolatos nézeteit?
Vegyük tethát górcső alá a démonokat ilyen, vallási szempontból!
Mi is a démon?
A démon, deamon, diamon nagy általánosságban véve olyan ártó, gonosz, nem emberi, sokkalta inkább spirituális lény, mely a legtöbb vallásban jelen van.
Maga a szó a görög daimon azaz lélek vagy szellem kifejezésből származik, mely semmiféle negatív jelentést nem hordoz.
Az ősi közel-keleti, arábiai és zsidó vallási nézetek éppen úgy rendelkeznek ezzel a vonással mint a keresztény vallás különböző ágai.
A szó eredeti értelmezésétől eltérően azonban az első három vallási ágazat esetén ,,tisztátalan lelket” takar a démon megnevezés. Keresztény szemszögből nézve a démon megidézett, irányított spirituális entitás. A keresztény nézetek szerint a démonok egy része a bukott angyalok közül került ki.
Az ókori Közel-Kelet – Mezopotámia
A babilón mitológiában hét gonosz istenséget találunk, akiket általában szárnyas bikaként ábrázolnak. Nevük shedu melynek jelentése vihar-démon.
A babilón shedu elnevezés az izraelitákhoz és köztük az Ószövetség íróihoz is eljutott.
Két shedu a Louvre-ban. Gyakran őrizték paloták bejáratait.
Ókori Arábia
A pre-iszlám mitológia sok más vallástól eltérően és nagyon érdekes módon nem tesz különbséget istenek és démonok közt. Azonban megkülönböztet olyan alsóbbrendű istenségeket, melyek emberi jellegzetességeket hordoznak, vagyis esznek, isznak utódokat nemzenek (gyakran az emberi fajjal egyesülve). Nevük: jinn. Kedvelt szokásuk tárgyak szagolgatása és nyalogatása, ezen felül kedvelik az ételmaradékokat. Evéshez a bal kezüket használják. Általában a feldúlt vagy elhagyott helyeken ,,kísértenek”, különösen kedvelik azokat a bozótokat, ahol vadállatok tanyáznak. A temetők és mocskos helyek szintén kedvenceik közé tartoznak. Néha ember, néha vadállat képében tűnnek fel. Azonban mindent együtt véve elmondható, hogy az emberrel szemben békések, jó szándékúak. Sok per-iszlám költő arról is meg volt győződve, hogy egy jó jinn ihlette meg. Azonban vannak gonosz jinn-ek is, melyek bántalmazhatják az embereket.
A héber biblia
A héber biblia két kategóriát különböztet meg. Ezek a se’irim és a shedim. A se’irim (jelentése: szőrös lény) szatír jellegű lény, mely a vadonban táncol. Sokban hasonlít a jinnhez. Az izraeliták gyakran ajánlottak fel nekik áldozatot tisztásokon, mezőkön. Ugyanehhez a kategóriához tartozik Azazel a vadon kecske alakba bújt démona, feltételezhetően a se’irimek vezetője. Ugyanide sorolható Lilith, egy női démon aki a zsidó folklór szerint Ádám első felesége volt és akit Isten ugyanabból az agyagból gyúrt, mint Ádámot. Azonban elhagyta őt, mivel nem volt hajlandó alárendelni magát Ádám akaratának így nem tért vissza az édenkertbe.
Lilith - John Collier festménye
Némely jóakaratú shedimet a kabbalisztikus ceremóniák során alkalmaztak (pl. gólem). Azonban ismerünk gonosz shedimeket is, melyeket gyakran vádolnak megszállással (pl. mazikin).
A héber démonológiában egyes démonoknak megvan a saját, erőszakos jellemük és viszonylagos szabadságot élveznek, hiszen nem tartoznak a mennyei atya seregeibe hanem a másvilág szülöttei.
A betegségek jó része is a démonok számlájára írható, mint pl. az agy és más belső szervek megbetegedései. Közöttük kiemelkedő helyet foglal el Shabriri azaz a ,,vakság démona”. Róla úgy tartották, hogy az éjjel, fedetlenül hagyott vizeket megszállva vaksággal sújtja azt, aki később az adott vízből iszik. A héber démonológia említést tesz továbbá olyan szellemekről melyek katalepsziát vagy fejfájást idéznek elő ezen felül a rémálmokat sőt az epilepsziát is a démonok számlájára írja.
Ezek a démonok képesek megszállni egy emberi testet, betegségeket, rohamokat okoznak és elpusztítják a megszállt embert. Az általuk okozott betegségek csakis a démon kiűzése nyomán voltak gyógyíthatók. A gonosz démon kiűzéséhez különböző varázsigéket, talizmánokat használtak.
Azazel a se'irimek vezetője
Zsidó démonológia
A zsidó démonológia szerint az egyes démonok egy bizonyos király vagy vezető alá tartoznak. Több ilyen fődémont is ismerünk pl. Asmodai, Haggadah vagy Samael (a halál angyala) aki mérgével öl és akit gyakran neveznek az ördögök vezetőjének. Alkalmanként pedig egy olyan démon, akit úgy neveznek, Sátán.
A démonológia sosem képezte alapvető részét a zsidó teológiának, ugyanakkor a démonok létezését sosem kérdőjelezték meg, még a középkori gondolkodók sem, létezésük tényként kezelt.
A zsidó démonológia három osztályt határoz meg, melyek azonban aligha különíthetők el élesen egymástól, ezek a következők: shedim, mazzikim (ártó démon), ruhin (szellem). Ezeken belül megkülönböztetjük a következőket: lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek) továbbá olyan démonok melyek éhinséget hoznak vagy éppen földrengések, viharok okozói.
Keresztény démonológia
A keresztény démonológiában a ,,démon” szó több eltérő jelentéssel bír. Takarhat egyrészt olyan szellemet, mely egy bizonyos helyhez vagy egy személyhez kötődik.
Szintén használatos a ,,bukott angyal” vagy másként ,,de facto demon” megnevezés. Ez a kifejezés az úr azon gyermekeit is takarja, akik elhagyták mennyei posztjukat, hogy földi nőkkel közösüljenek az özönvizet megelőzően (Genezis).
Márk evangéliumában olvashatunk arról, ahogyan Jézus kiűzi a gonosz démonokat és szellemeket azokból, akiket betegségek kínoznak. Jézus, a démonokénál jóval nagyobb erővel bír azok felett, akiket megszálltak így képes az áldozatokat megszabadítani a démoni megszállás alól, oly módon, hogy képes a démonokat irányítani és kiűzni. Ezt az erőt, képességet tanítványainak is átadta, akik ilyen módon maguk is képessé váltak, bármilyen démon kiűzésére. Máté evangéliuma alapján a démon kiűzéséhez ki kell mondani a nevét, más források szerint a kiűzéshez a Jézus név illetőleg a Jézus név hagyományos formájának; Yahshua/Joshua (jelentése: Yahweh a megmentő ) kiejtése szükséges.
Ennek ellentéte képpen Az Apostolok Cselekedeteinek Könyve említést tesz egy zsidó csoportról, aki megpróbáltak kiűzni egy nagyhatalmú démont, anélkül, hogy hittek volna Jézusban. Tettük azonban végzetes következményekkel járt. Feltételezhető tehát, hogy a Jézusban való hit alapvetően szükséges a démonok kiűzéséhez.
A jelenlegi Római Katolikus Egyház az angyalokat és démonokat a valóságban is létező egyénekként kezeli, nem pedig szimbolikus egységekként. Létezik egy hivatalosan szentesített szervezet, melybe a katolikus egyház által jóváhagyott ördögűzők tartoznak és akik évente több ördögűzést is végrehajtanak. A katolikus nézőpont szerint a démonok képesek megtámadni, megszállni embereket, azonban az ördögűzés megfelelő formájának alkalmazásával ezek a személyek meggyógyíthatók.
A kereszténység történelme során az egyes démonok besorolása végett több, különböző hierarchia is napvilágot látott. Ezek közül néhánnyal a későbbiekben egy külön bejegyzésben foglalkozunk.
A kereszténység jelenlegi álláspontja szerint a démonok főként olyan bukott angyalok, akik fellázadtak Istennel szemben. A kereszténység valamint a judaizmus más nézetei szerint a démonok és gonosz szellemek keletkezésének hátterében a bukott angyalok és földi nők közti szexuális kapcsolat áll. Az ezekből a kapcsolatokból született hibridek (ún. Nephilim) halálát követően ugyanis testetlenül maradt szellemük nyughatatlanul bolyong a földön, őket tekinthetjük démonoknak.
Raffaello Santi - Mihály arkangyal legyőzi a Sátánt
Iszlám démonológia
Az iszlám elsimeri a jinnek létezését. Érző és szabad teremtményként kezeli őket, akik az emberekkel együtt léteznek. Ugyanakkor nem mindegyikük gonosz, ahogyan azt pl. a kereszténység tartja. Az iszlámban a gonosz jinneket shayātīn vagy ördög néven emlegetik, vezetőjük pedig Iblis (a Sátán iszlám megfelelője). Iblis volt az első jinn akit Alah megtagadott. Az iszlám szerint a jinn tűzből születik (a keresztény nézőpont szerint az angyalok tűzből születnek).
Adam volt az emberiség képviselője és az első próféta, eképpen Allah legnagyszerűbb teremtménye. A Korán szerint, Ádám teremtése után Iblisnek és minden angyalnak le kellett borulnia Allah legnagyszerűbb teremtménye, Ádám előtt. Iblis azonban féltékeny volt, hiszen míg a jinnek tűzből születnek, az emberek csupán agyagból. Iblis megtagadta Allah parancsát, aki haragjában arra ítélte, hogy a pokol tüzében szenvedjen. Iblis azonban haladékot kért az utolsó napig. Allah beleegyezett, ám figyelmeztette Iblist, hogy ő és követői is a pokol tüzére jutnak. Allah azt is meghatározta, hogy Iblis csak azokat az eltévelyedett lelkeket vezetheti, akik elpártoltak Allahtól, az igaz hívőket azonban nem.
Iblis volt az aki Ádámot és Évát (Hawwa) félrevezette, melynek nyomán ettek a tiltott gyümölcsből és amelynek következtében kiűzettek az ,,édenkertből”.
Iblis és a Jinn
Hindu démonológia
A hindu mitológia számtalan olyan szellemet említ, melyeket démonként kategorizálhatunk. Ilyenek: Vetala (Olyan szellem, mely holttesteket, kriptákat száll meg. A testeket járműként használja.) Yaksha(A természet kincseit védelmező jóakaratú szellem.)
Bhuta (Jelentése egyszerűen: szellem.)
Pishacha (Avagy a húsevő szellem. Olyan láthatatlan entitás, mely képes embereket megszállni, azokat őrületbe kergetni. Gyakran más szellemekkel együtt jelenik meg azokon a helyeken, ahol halottakat égetnek. Külön nyelvvel is rendelkeznek.)
Rakshasa (Férfi változata a Rakshasa, női változata a Rakshasi. Gyakran emberevőnek is nevezik. Olyan szellem, mely előszeretettel dúl fel sírokat, száll meg embereket. Körmeik mérgezőek. Emberi hússal és romlott étellel táplálkoznak. Alakváltók, varázslók, illúzionisták.)
Asura (Ősi istenségek egy csoportját jelöli. Általában ők uralják a morális és szociális jelenségeket.)
A hindu hitvilág részét képezi a lélekvándorlás. A hinduk szerint a halott lelkének sorsáról, újjászületését megelőzően az ún. Yama (a halál ura) dönt. A Yama a lelket hosszú szenvedésre ítélheti mielőtt újjászületne. Azok a lelkek, akik éltükben szörnyű bűnt követtek el, arra ítéltetnek, hogy hosszú időn keresztül magányosan, gyakran gonosz szellemként bolyongjanak, mielőtt újjászületnének. A szellemek nagy része mint pl. a Vetalak, Pishachak vagy Bhutak ilyen lelkekből születnek. Ezeket a lényeket bizonyos szemszögből nézve tekinthetjük démonoknak.
A hónap során több a démonokkal kapcsolatos témakört is érintünk még. Legközelebb, a démonok hierarchiájáról olvashattok.
Rakshasa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése