Kedves Látogató!


Kedves Látogató!

Üdvözlünk Téged a Salt & Shotgun oldalon. Ha esetleg az elnevezésből egy gasztronómiai és/vagy vadászati blogban reménykednél, sajnos ki kell ábrándítsunk. Viszont hasznos infókat találhatsz itt és itt. Kiindulásnak biztos megteszi.:)
Ha viszont a természetfeletti, a misztikum érdekel, nagyon is jó helyen jársz. Rengeteg hasonló oldal működik a témában, ezt tudjuk, de úgy gondoljuk a világháló elbír még egyet.:) Mi, készítők, igyekszünk minél izgalmasabbá és hátborzongatóbbá tenni a blogot, hogy sok érdekes dolgot találj és gyakran benézz hozzánk.

Üdvözlettel; a szerkesztők

Ui: Óhaj-sóhaj -> saltandshotgun67@gmail.com

2011. január 1., szombat

Aren't you glad you didn' t turn on the lights!

- klasszikus történet két köntösben -
Ezt a történetet rengeteg különböző verzióban hallhattuk már és legalább ugyanannyi verzióból készült film is.

Íme két verzió:

Két kollégista lány, legyen a nevük - Miranda és Louise - szobatársak voltak. Egy este, Louise-t legyűrte a nátha, így megkérte a szobatársát, hadd maradjon egyedül, hogy kipihenje magát. Miranda megértő volt és úgy döntött, a könyvtárba megy tanulni. Felkapta a könyveit és magárahagyva Louise-t, elindult. Késő éjjel ért vissza és mikor a szobába lépett, eszébe jutott, hogy Lousie nem érzi jól magát ezért úgy döntött, nem kapcsol villanyt, nehogy felébressze. A következő reggelen mikor Miranda felébredt, Louise megcsonkított teste ott feküdt az ágyon körülötte vér borított mindent a falra pedig a következő üzenetet íták a lány vérével: "Nem örülsz, hogy nem kapcsoltad fel a lámpát?"

Másik verzió:

A két lány neve legyen Cindy és Mary. Cindy-t jobban érdekelték a bulik mint a tanulás. Míg Mary minden idejét tanulással töltötte. Mary sokszor dudorászott tanulás közben, ami szörnyen bosszantotta Cindyt. Egy éjjel Cindy későn ért haza egy partyról. Mary már aludt, a szobában pedig teljes volt a sötétség. Mivel Cindy kissé másnapos volt, igencsak rossz néven vette, amikor Mary dúdolni kezdett: ,,Oh Susannah". Rákiáltott Mary-re, hogy fogja be a száját. A dúdolás elhallgatott egy időre. Ám amikor Cindy már éppen elaludt volna ismét meghallotta: ,,Oh Susannah". Újból ráordított Mary-re. Ekkor dúdolás végleg elhallgatott. Másnap reggel, mikor Cindy felébredt, Mary még mélyen aludt, a takaróját egészen a fejére húzva. Cindy elindult, a fürdőszobába, ám ekkor a háta mögül újból meghallotta: ,,Oh Susannah". Cindynél betelt a pohár. Kiabálva Mary felé fordult: ,, Fogd be, különben..." De hirtelen elhallgatott, mikor a sarokban meglátta egy hatalmas férfi alakját, amint egyik kezében egy machetával a másikban Mary fejével megindult Cindy felé és közben ezt dúdolta: " Oh Susannah"...

Woman in white - A fehér ruhás nő

Ez egy szintén elterjedt történet. A legérdekesebb velük kapcsolatban, hogy világon mindenütt mesélik őket. Eltérő országokban eltérő kultúrákban és nem csak mióta a hippikorszakban megszületett a stoppolás művészete.:) Videóink közt két példát is találhatsz rá. Három eltérő verziót kínálunk itt alant:

Első verzió:

Egy fiatal férfi - legyen a neve Tom - hazafelé indult egy partyról amit a barátai adtak. A buli késő ejszakáig húzódott és Tom jóval éjfél után szemerkélő esőben indult haza. Alig tett meg 3 km-t az autójával, mikor az úton oldalán egy halovány alakot pillantott meg. Ahogy közlebb ért, jobban szemügyre vette. Meglepetésére egy fiatal nő állt az út mentén, hosszú fehér ruhában. Lehúzódott az útról a nő mellé és letekerve az ablakot érdeklődni kezdett, hogy szüksége van-e egy fuvarra. Úgy gondolta, a lány bizonyára ugyanarról a partyról jöhetett. A lány igennel válaszolt és beült Tom mellé az anyósülésre. Tom látta, hogy reszket és teljesen átfázott az esőtől. Felajánlotta a lánynak a dzsekijét, aki elfogatta és a vállára terítette. Az úton beszélgetésbe elegyedtek, ki, honnan jött, hol lakik stb. Tomot teljesen lenyűgözte a lány szépsége. A nő házához érve, lehúzódott az útról, ám amikor maga mellé pillantott, az ülés már üres volt, a kocsi ajtaja pedig nyitva állt. Tom azt gondolta, a lány talán zavarba jött és gyorsan beszaladt a házba. Mivel a dzsekijét nem kapta vissza, Tom ügy dönött, hogy másnap visszamegy a házhoz. Még jól emlékzett az oda vezető útra. Kopogtatott. Egy idősebb nő jelent meg az ajtóban. Tom elmondta, hogy bizonyára a lányát vette fel előző este az utójába. Az asszony elmosolyodott. Beinvitálta Tomot. Amit ezután mesélt megrázó volt. A lánya tíz évvel ezelőtt hunyt el autóbalesetben. Tom nem tudta elhinni amit hall. A nő ekkor a hátsó kertbe vezette, aminek a végén egy apró családi temető helyezkedett el. Ahogy Tom közelebb lépkedett, az egyik sírkövön meglátta ott feküdni a dzsekijét.

Második verzió:

Egy fiatal férfi kissé ittasan indult haza egy bárból. Sokáog stoppolt az út szélén, mire egy autó végre mellé húzódott. Egy nő ült a volán mögött. Felajánlott a férfinak, hogy elviszi, ő pedig elfogadta. Beszélgetni kezdtek. Mivel a férfi elég spicces volt, a nő úgy dönött, inkább elviszi a saját házához. (A hiányzó időt mindenki töltse ki fantáziája szerint.) Másnap reggel a férfi arra ébredt, hogy egy rendőr próbálja magához téríteni. Mikor végre felébredt, a rendőr lábra állította, és szigorú hangon rákérdezett, mégis mi az ördögöt csinál itt. A férfi nem értett a helyzetet, de mikor körbe nézett, rájött, hogy egy sírkövön aludt meztelenül. Rémülten pillantott körbe. Megpillantotta a nevet a fejfán. Ugyanaz a név volt mint a nőé aki lőző éjjel felvette a kocsijába.

Harmadik verzió:

Valamikor a hatvanas években történt. Egy nap egy ifjú pár a lány szüleihez igyekezett, hogy elújságolják az eljegyzésüket. Késő este volt, mikor elindultak és a lány lassan elaludt. Nemsokkal később a vőlegénye elvesztette az irányítást az autó felett. Lecsúsztak az útról. Mindketten életüket vesztették. A lányt Maria Roux-nak hívták. Nem sokkal később egy férfi egy fiatal lányt pillantott meg az út szélén az éjszaka közepén. Megállt és megkérdezte a nőt, szeretné-e, hogy elvigye. A nő nem szólt egy szót sem, némán beült a hátsó ülésre. A férfi próbálta szóra bírni. Elmondta, milyen veszélyes egy nőnek ilyen késő éjjel stoppolnia de a nő továbbra sem szólt egy szót sem. Rövid idővel később, mikor a férfi a visszapillantó tükörbe nézett, észrevette, hogy a lány eltűnt. Megállt, és alaposan körbe nézett az úton, de nem találta sehol. A következő vársoban a rendőrkapitányságra hajtott és elmesélte a történetet az ügyeletes rendőrtisztnek. Elomndta, hogy arra gyanakszik a lány bizonyára kiugrott vagy kiesett az autóból. Ő azonban nem hitt neki. Úgy gondolta, a férfi ezzel a történettel akarja fedezni, hogy talán bántotta vagy megölte a lányt. Hosszú kérlelés után a rendőr végül úgy döntött, elmegy a férfivel arra a helyre, ahol utoljára látta a lányt. Amikor odaértek az autó hátsa ajtaja magától kinyílt és bezárult. A rendőr és a férfi rémülten hajtottak el a helyszínről. Az évek során sokan találkoztak a fehér ruhás nővel. Úgy tartják, mivel még a baleset előtt elaludt, az utolsó emléke az maradt, hogy a szüleihez tart a völegyényével. Sosem ébred rá, hogy halott és addig kísérti az utat, míg a célját el nem éri.

Ismeretlen hívás avagy ,, Megnézted már a gyerekeket?"

Első verzió:
A történet főszereplője általában fiatal lány. Vagy babysitter vagy idősebb testvér, aki a két kisebbre vigyáz otthon. Íme egy verzió: Egy szép nyári szombat estén Lisa arra kényszerült, hogy a barátaival való bulizás helyett a két kisebb testvérére vigyázzon, míg a szülei szórakozni mentek. Mikőzben bekapcsolta a TV-t az ebédlőben, a szomszédos nappaliból tisztán hallatszott a kicsik játéka. Unottan váltogatott a csatornák tömkelege közt, mire végül ráakadt egy filmre...romantikus. Ez volt a kedvence. Alig mélyült bele a történetbe, a kicsik megjelentek a szobában vacsorát követelve. Míg ő a konyhában tett-vett, a testvérei a TV előtt maradtak. Mikor éppen elkészült volna a vacsorával, hirtelen megszólalt a telefon. - Hallo! - szólt bele Lisa. A vonal másik végén egyértelműen várakozott valaki, de válasz nem érkezett tőle. - Halllooo! - szólt bele ismét a kagylóba kissé türelmetlenül. - Közel vagyok. - hangzott a válasz a másik oldalról. - Közel, hol? - kérdezett vissza, de válasz helyett csak a jól ismert pittyegés hallatszott. Kissé meglepetten tette vissza a kagylót, majd a történteket teljesen figyelmen kívül hagyva megterített a vacsorához. Miután mind jóllaktak, a kicsik elszundítottak a nappali kanapéján, míg Lisa elmosogatott és rendbe tette a konyhát. Csalódottan vette tudomásul, hogy a film már majdnem véget ért. ,,Nagyszerű" - mormolta. Éppen, hogy kimondta a telefon ismét csengeni kezdett. Sietve kapta fel a kagylót, attól tartva, hogy a zaj felriasztja a szomszédos szobában alvó kicsiket. - Hhhallo! - suttogta a kagylóba elfeledkezve a korábbi incidensről. - Közelebb vagyok. - szólalt meg a hang. - Bocsánat én nem... - mondta Lisa, de újfent csak a pittyegés hangzott válaszként. Lisa tovább hallgatózott. ,,Közel, közelebb, mi a franc?" - gondolkodott. Hogy a végére járjon a dolognak felhívta az operátort. - Miben segíthetek? - kérdezte egy kedves férfi hang a vonal másik végén. - Kaptam egy pár furcsa telefonhívást az este. Esetleg meg tudná mondani kitől jönnek? - Sajnos nem, - érkezett a válasz - de ha gondolja figyelhetjük a vonalat és ha legközelebb telefonál, meg tudom mondani, honnan érkeznek a hívások. Lisa beleegyezett és megadta az adatait az operátornak. Egy pillanatig elgondolkozott. Talán fel kéne hívnia a szüleit. Ám végül úgy döntött, elég idős ahhoz, hogy tudja kezelni a helyzetet. A biztonság kedvéért teljes nyugalmat színlelve felkeltette a kicsiket, ügyelve arra, nehogy megijessze őket. Ám ekkor megcsörrent a telefon. Lisa összerezzent, de meggyőzte magát arról, hogy elég bátor és egy öntelt ,,Hallo!" -val vette fel a kagylót. - Itt vagyok és ez itt...olyan...éles! - folytatta beteges kacajjal a mondanivalóját a hang a vonal másik végén. - Mi éles? - értetlenkedett Lisa. - Hol van? - kérdezte, de a másik oldalról ismét csak a pittyegés hangzott. Ahogy letette a kagylót a telefon szinte azonnal vészjóslóan csengeni kezdett. Az oprátor volt az. - Úr Isten! A hívások...a hívások a házból jönnek. Azonnal jöjjön ki onnan! Én értesítem a rendőrséget. - hallatszott az operátor félelemtől remegő hangja. Lisa rémülten csapta le a kagylót. Felkapva a slusszkulcsot, jó erősen megfogta a két kicsi kezét és kiviharzott a házból. Bezárkózva az autóba várakoztak, mígnem járőrautók gördültek fel a felhajtón. A rendőrök átkutatták a házat. Semmit sem találtak, mígnem a padláson egy koromsötét sarokban egy kuporgó férfit vettek észre az egyik kezében egy mobiltelefont a másikban egy hatalmas böllérkést tartott...

Másik verzió:

Egy fiatal lány két kisgyerekre vigyázott egy este. Igyekezett a kicsiket minél előbb ágyba dugni, hogy tanulhasson. Nem sokkal később megcsörrent a telefon. - Hallo! - szólt bele. - Megnézted már a gyerekeket? - kérdezte egy férfihang a vonal másik végén, majd a vonal megszakadt. A lány összerezzent, de arra gondolt, valaki biztosan szórakozik, így nem is foglalkozott vele tovább. Alig egy óra telt el, mikor a telefon ismét csörögni kezdett. Óvatosan emelte fel a kagylót. Anélkül, hogy egy szót szólt volna, az ismerős hang megszólalt: - Megnézted már a gyerekeket? - a vonal ismét megszakadt. A lány mostmár komolyan megijedt. Nem kellett sokáig várnia a következő hívásra. - Miért nem nézted még meg a gyerekeket? - kérdezte akaratosan. A lány ijedten csapta le a kagylót. Felhívta az operátort. Az operátor felajánlotta, hogy a legközelebbi hívást figyelni fogja és megmondja a lánynak, honnan jön a hívás. Alig tette le a kagylót, a telefon vészjósló hangja ismét felhangzott. Óvatosan emelte a füléhez a kagylót. - Menj és nézd meg végre a gyerekeket! - dühöngött az ismeretlen a vonal másik végén. A lány letette a telefont. Befutott az operátor hívása. - Azonnal menjen ki a házból! A hívások a házból jönnek! Én hívom a rendőrséget. A lány mindent hátrhagyva kirohant a házból egyenesen a rendőrök karjaiba. A rendőröket a gyerekek szobájába érve szörnyű látvány fogadta. A kicsiket az ágyukban találták brutálisan meggyilkolva.

A kampó avagy kampókéz

(Nem a tükrös verzió.:))

Az egyik legalapvetőbb és legismertebb történet. Bár az apró részletek el-el térnek, az alaptörténet mindig ugyanaz marad. Íme: A főszereplőink egy fiú és egy lány - legyenek John és Tina - egy este moziba mentek. A film elég rövidnek bizonyult, korán véget ért. Johnnak és Tinanak nem volt kedve még haza menni, ezért inkább úgy döntöttek, kiautóznak a város szélére és egy kis időre leparkolnak (Gondolom mindenkinek van fogalma arról ez minek a szinonimája akar lenni.:)). Míg autóztak, a rádióban, megszakítva az adást egy fontos hírt tettek közzé. Figyelmeztették a lakosságot, hogy egy közeli börtönből a nap folyamán megszökött egy elítélt, egy különösen veszélyes gyilkos akit több ember meggyilkolásáért ítéltek el. Jellegzetes ismertetőjele, hogy bal kézfeje fején egy kampó található. Kérték a lakosságot, hogy ha bárki látja azonnal értesítsék a helyi hatóságot. Tina megrémült, szeretett volna haza menni. A fiú csak nevetett és megnyugtatta, hogy nincs olyan elítélt aki kijön ide a város szélére. Eközben már jó messze jártak a várostól, kint a földek mellett. Lehúzódtak egy földútra, amit fák szegélyeztek. Tina addigra kissé megnyugodott. Lassan belemerültek a parkolásba, mikor a lány hirtelen halk kaparászást hallott. Mintha a kocsiajtó felől jött volna. John nem vette komolyan és rászólt a lányra, ne legyen olyan paranoiás. De Tina továbbra is hallotta a hangot és egyre jobban félt. Hoszas unszolásra John végül beleegyezett, hogy inkább hazamennek. A fiú csalódott és ideges volt. Mérgesen taposott a gázba és gyorsan elhajtottak. Mikor hazaértek John kiugrott a kocsiból. A Tina felőli ajtóhoz sietett, hogy kinyissa előtte. Rémületére az ajtó kilincsén ott lógott egy kampó...

Másik befejezés:

Tina egyre jobban félt. A fiú, hogy megnyugtassa, úgy döntött kiszáll a kocsiból és körül néz. Tina visszakozott, de John mégis kiszállt. Elindult a kocsi körül, azonban nem bukkant fel a lány oldalán. Néhány perc elteltével a lány már iszonyatosan félt. Ekkor hirtelen kopogó hangott hallott a tetőről. Sikítva süppedt az ülésbe, majd minden bátorságát összeszedve kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett ki a főútra. Visszanézve borzasztó látványban volt része. John ott lógott a kocsi felett. Saját beleinél fogva fejjel lefelé kötötték fel a fára...

,,Valaki van a hátsó ülésen!"

Egy nő egyedül tartott hazafelé egy hosszú úton. Késső éjjel volt már az eső sűrű cseppekben szakadt. A nő a műszerfalra pillantva eszmélt rá, hogy hamarosan kifogy a benzinből. A semmi közepén egyszercsak egy apró benzinkút bukkant fel az út szélén. Ahogy közeledett hozzá, lassan az egészet szemügyre vehette. Elhagyatottnak tűnő, évek óta romló állapotú építmény volt, valamikor shop lehetett. Előtte néhány kopott kút, amiről már régen lepattogzott a festék. Mindezek ellenére a kút ki volt világítva, néhány haloványan pislákoló lámpával. Úgy tűnt működik. Az épületben is világosság volt így a nő kissé vonakodva bár, de lehúzodott az útról. Az épületből egy férfi lépett ki. A nő csak a körvonalait vehette szemügyre a sötétben és a zuhogó esőben. A férfi a kocsihoz lépett. Furcsa alak volt, nem túl bizalomgerjesztő kinézettel. A nő nem tekerte le az ablakot. A férfi a tankhoz sietett és lecsavarta a fedelét. Míg a benzin a tankba folyt a nő a visszapillantó tükörben méregette az alakot, aki hunyorogva próbált belesni a hátsó ülésre. A nő nyugtalanul tekerte le az ablakot, és kiadta a bankkártyáját. A férfi beszaladt az épületbe. Néhány másodperccel később sietve tért vissza. Közölte s nővel, hogy a kártyája le van tiltva és jó lenne, ha bejönne vele, hogy tisztázzák a dolgot. A nő nem szívesen, de kiszállt a kocsiból és bement az épületbe. Amint beértek, a férfi megaragadta a karját. Ám mielőtt bármit mondhatott vagy tehetett volna, a nő felkapott egy a pulton álló üres üveget és fejbe vágta. Visszarohant az autóhoz és hisztérikusan taposott a gázba. Alig néhány száz métert tett meg. Bekapcsolta a rádiót, hogy kicsit megnyugodjon. Még mindig remegve a visszapillantóba pillantott. A hátsó ülésen egy férfi emelkedett fel, kezében egy baltával. Az utolsó dolog amit a nő hallott a balta suhogása volt...


Karóra tűzve

A töténet alapvetően nagyon hasonló a kampó vagy kampókéz történethez.
Egy fiatal lány és a barátja hazafelé tartottak egy partyról. Jóval elmúlott már éjfél. Az úton rajtuk kívül nem járt más autó. Mindketten fáradtak voltak és alig várták, hogy hazaérve végre lepihenhessenek. A party utolsó hangjai még a fülükben visszhangoztak.
A férfi úgy gondolta, elég fiatal még az este ahhoz, hogy kerülővel menjenek haza. Letért a főútról. A mellékút amin hajtottak teljesen elhagyatott volt és mindkét oldalról sűrű lombú erdő vette körül. Úgy tűnt a kavicsos úton rég nem járt senki rajtuk kívül. A bozótt egyre magasabbra nyúlt és itt-ott súrolta a kocsi oldalát, ahogy haladtak előre. A lány, aki idő közben elaludt, felébredt és csodálkozva érdeklődött, hogy mi az új uticéljuk, hiszen annyira eltértek az eredeti útvonaltól. A fiú beismerte, hogy úgy érezte szeretne egy kicsit hosszab úton menni, hogy még több időt tölthessen vele. A lány túl fáradt volt, így beleegyezett a tervbe, tudva, hogy a barátja túl makacs ahhoz, hogy ellenkezzen vele. Lassan döcögtek az újonnan választott poros úton, a kocsi fényszórói hiába ontották a fényt, semmi sem volt amiről visszaverődjön a koromsötét éjszakában és a bozótban ami körülölelte őket. Váratlanul a kocsi valaminek nekiütközött a sötétségben. A fiú abban a pillantaban megállította az autót és kipattant, hogy kinyomozza mi is volt az. ,,Ó ne!" mondta amint megpillantotta a hatalmas farönköt ami a kocsi alá ékelődött. Ekkor vette észre a gomolygó füstöt, ami az öreg autó végleg elfáradt motorjából szállt fel. Mérgesen rúgott a rönkbe, bár jól tudta, ennél jóval többre lesz szüksége ahhoz, hogy kiszabadítsa a jáművet. ,, Nem is én lennék..." gondolta, miközben visszaszállt a kocsiba és elmondta a lánynak mi történt. Összerántva a szemöldökét, megpróbálta újraindítani a járművet, de az öreg 70-es éveket is megélt modell, hangosan panaszkodott aztán végleg elhallgatott, mielőtt még felpöröghetett volna. Csak a lámpa villogott a műszerfalon, jelezve, hogy a kocsi indulásra kész. ,, Azt hiszem vissza kell gyalogolnom a főútra segítségért" - mondta fejrázva miközben tenyérrel jó nagyot csapott a hasztalan kormánykerékre. ,,Maradj a kocsiban, nemsokára jövök." - tette hozzá mielőtt kiszállt az autóból. A nyakát a vállai köze húzva egymagában elindult a sötétségbe. Bár a lány nem lelkesedett az ötletért, hogy az éjszaka hátralévő részét egyedül töltse egy poros mellékúton, valahol az Isten háta mögött, túl fáradt , hogy a fiúval tartson és egy álmos gondolat arra késztette, hogy az ülésbe fészkelve magát álomba merüljön, míg a barátja segítséget hív. Egyébként pedig nem éppen az ő ötlete volt erre jönni? Nyilvánvalóan az ö dolga segítségért menni. Figyelte a fiú alakját, mígnem a sűrű köd végleg eltakarta a szeme elől. Közben valahol arra gondolt, milyen hülye ötlet is volt a barátja részéről erre jönni és abban reménykedett, elég ideig távol lesz majd ahhoz, hogy végre nyugton pihenhessen egy kicsit. Másrészről viszont az a gondolat motoszkált a fejében, miközben lassan elaludt, hogy a fiú talán még hajnal előtt visszaér és hogy vajon hogy a fenében talál majd segítséget a főúton, ahol egész végig egyetlen kocsi sem jött velük szembe. Összerezzent, valami hirtelen felébresztette. ,,Mi volt ez?" Álmos zavarodottság lengte körbe a gondolatait, miközben azzal a határozott érzéssel rázta meg a fejét, hogy valami történt iközben ő aludt, valami ami azóta elmúlt vagy véget ért. Meredten bámulta a visszapillantó tükröt az ablakon át, de nem látott mást csak a mély sötétséget. Az odakint némaság honolt, eltűntek az éj korábbi zajai. ,,Vajon miért ilyen nyugodt és csendes most?" - gondolta miközben azon járt az esze ami felébresztette. A mély álomból ébredve valami hideg érzés futott végig a hátán. Összerezzent, miközben arra gondolt, milyen jó lett volna megjegyezni, hánykor is indult el a fiú. Az órájára pillantva nyugtázta, hogy a hajnal első fényei bármelyik percben áttörhetnek a fák lombjain. Hajnali 4:30 volt. ,, Hová tűnhetett? Talán hajnali kettő vagy kettő harminc lehetett, mikor elment, ez biztos? - próbált visszalapozni az emélkei közt, hátha bevillan, hogy mikor indulhatott el. ,, Hát, mindegy mikor ment el, az már órákkal előtt volt és mostmár rövid időn belül vissza kell érnie." - győzködte magát csendesen. Az éjszaka hihetetlneül mély és csendes volt akkor. A halálos csendben szinte lerohanta az érzés, hogy nincs egyedül. A vak sötétben abban reménykedett, talán a barátja közeledik a segítséggel. A karján a bőr összerándult a félelemtől. Libabőr kúszott fel a gerincén egészen a tarkójáig, égnek állítva az apró hajszálakat a nyakán, amint a sötétség odakint, hirtelen megmozdulni látszott. ,,Biztosan megőrültem." - jegyezte meg hangosan. Hirtelen betelt a pohár. A slusszkulcsért nyúlt, ami ami még mindig a gyújtáskapcsolóban lógott. Talán fel tudja kapcsolni a fényszórókat. Ahogy elnyújtózott a vezető oldali ülésen, a kocsi tetejéről erős ütés hangja hallatszott. Szinte reflex szerűen felugrott, kishíján beverve a fejét a tetőbe és a fejtámlába. Őrülettől kerülgetve nézett körbe, ösztönösen megmerevítve minden izmát, végleg nyilvánvalóvá vált a számára, hogy valamit mozogni látott odakint a sötétben. ,, Bumm, bumm! " - ismételte magát a hangos puffanás, egy halk sikolyt csalva ki a lány torkából. ,, Bumm!" - valaki van odafent. - a teljes félelem és rettegés könnyei gördültek le az acán. Egyedül volt és segítségre pedig remény sem volt. Odafennt pedig volt valami...valami ami végezni akart vele. ,,Bumm!...Bumm.........Bumm!" - a félelem hirtelen túlnőtt rajta, végleg maga alá gyűrte. Nem ülhet a kocsiban, várva a semmire, menekülnie kell, ki az autóból, be egyenesen a sötétségbe, az egyetlen helyre, ahol rejtve maradhat az elől ami a halálát akarja. ,, Bumm, bumm, bumm, bumm!" Ennyi volt. Elfeledvén, hogy korábban bezárta az összes ajtót, küzdött a zárral, alig látva ki az arcán patakzó könnyek mögül. Kitárta az ajtót, szinte kilökve a zsanérokból, ám rémülten és zavarodottan, ahelyett, hogy messzire futott volna a kocsitól, hirtelen felbukott és arccal a sárban fekve végezte. Miközben megpróbált újra lábra állni és tovább futni, a környéket vakító fényáradat öntötte el. Felnézve már láthatta a reflektorokat és a mögöttük körvonalazódni látszó sötét árnyakat. Gondolkodás nélkül adta meg magát a sokknak, amint egy hangosbeszélőből éles hang kúszott felé. Kábultan feltápászkodva, másra sem tudott gondolni, csak hogy a fények felé botladozzon. Az arcát törölgetve még mindig hallotta a hangot, egy meglehetősen ellentmondást nem tűrőn hangot, amint instrukciókat adott neki. ,, Hölgyem, távolodjon el a gépjárműtől. Induljon felénk és ne nézzen hátra!" ,, Asszonyom, volna kedves elindulni felénk? És kérem, hogy ne nézzen hátra, csak minket nézzen, ne forduljon meg!" Teljesen kikészülve, szinte csak esni volt képes a fény irányába. Egy egyenruhás férfi kapta el, aki a helyi rendőség embere volt. Végre a fények mögé pillanthatott. Tíz tizenöt álig felfegyverzet rohamosztagost és legalább kétszer annyi rendőrt látott. Mielőtt eszméletét vesztette volna, úgy döntött egyetlen dolgot még meg kell tennie. Minde erejét összeszedve megfordult, és szembe nézett a kocsival. A tetőn egy valóságos szörnyeteg állt, egy végtelenségig deformált lény, aki emberre szinte alig emlékeztetett. Hatalmas karót tartott a kezében. Iszonytató nevetés és nyáladzás közepette püfölte a kocsi tetejét a karóval. Az utolsó dolog, amit a lány látott, mielőtt eszméletét vesztette, nem volt más, mint a barátja feje a karó végén.

Más befejezés:
A kampókéz sztorihoz hasonlóan a fiú itt is a kocsi felett lóg a lábánál fogva egy faágra kötözve.

Bloody Mary, Bloody Mary, Bloo....

A Bloody Mary nem csupán egy koktél neve, hanem egy rendkívül közismet és széles körben elterjedt játéké is, melynek célja, egy nagyerejű, végleteikg vérszomjas boszorkány megidézése.

Játékszabályok:

Végy egy gyertyát és sok sok bátorságot. Lépj be a fürdőszobába! ÉN KINT VÁROK!!! Na, mit hezitálsz, ez csak a fürdő, itt szoktál fogat mosni! Állj a tükör elé...khmmm a tükör elé és mond háromszor: Bloody Mary! A harmadik mi volt? A gyomrod korgott? Mond ki rendesen! Fordulj körbe legalább háromszor és fújd el a gyertyát. De igen fújd el!!! Muszáj elfújni slussz-passz! Még élsz? ... A játék szerint amint a gyertya kialszik, egy rendkívül erős és sötét erőkkel bíró boszorkány idéződik meg a tükörben.

Hogyan hívd a boszorkányt?

- Mond a tükörbe háromszor: ,,Bloody Mary.".
- Mond a tükörbe háromszor: ,, Hiszek benned Bloody Mary." vagy ,,Hiszek benned Mary Worth."
- Mond a tükörbe háromszor: ,,Elloptam a gyermeked Bloody Mary." vagy ,,Elloptam a gyermeked Mary Worth."
- Mond a tükörbe háromszor: ,, Megöltem a gyermeked Bloody Mary." vagy ,,Megöltem a gyermeked Mary Worth." Fordulj körbe a tükör előtt legalább háromszor, fújd el a gyertyát és várj...

Mit tehet Mary?

- Az illető szemeit kitépi a helyéről.
- A testen karmolások jelennek meg mindenütt.
- Az illető eltűnik a fürdőből és az örökkévalóságig Mary-vel raboskodik a tükörben.
- Meglátja a boszorkányt a tükörben (lightos verzió)
- Eszét veszti és halálra rémül (szó szerint) amint meglátja a boszorkányt a tükörben és/vagy szörnyű karmolások jelennek meg az arcán.

Bloody Mary nevei:

- Mary Worth
- Bloody Mary Worth
- Mary Worthignton
- Mary Whales
- Hell Mary (Abból a hitből fakad, hogy maga a sátán jelenik meg a személyében.)

Honnan ered a játék?

Nem könnyű kivonatolni a játék valódi eredetét, mivel olyan nagy számú legenda és a valós történelem keveredik benne. A legismertebb alaptörténet egy Mary Worth nevű boszokányról szól, aki kb. 100 évvel ezelőtt élt és a fekete mágiának hódolt. Elfogták és kivégezték. Egy másik legenda szerint Mary Worth a híres salemi boszorkányper egyik alanya volt, akit elítéltek és megégettek. A per áldozatai közt nem találni ilyen nevű nőt. Azonban ezen a történetek egyik sem magyarázza meg, miért esik szó oly sokszor az idéző rituálé során gyermekről. Nézzük meg kicsit történelmi oldalról is. Elterjedt elmélet, hogy a Bloody Mary és a Mary Worth nevek több, összemosott történelmi személyt takarnak.

I. Mária:

I. Mária a angol és ír királynő valamint Spanyolroszág királynéja is volt. A Tudor ház leszármazottja, VIII. Henrik és Aragóniai Katalin egyetlen gyermeke. Uralkodása idején legfőbb céljának a katolicizmus újbóli bevezetését tűzte ki. Ennek érdekében nem félt bemocskolni a kezét. Nővérét, Erzsébetet a Towerbe záratta, de leginkább a protestánsokkal szembeni kegyetlenkedéseivel összefüggésben kapta a ,,véres" megnevezést. Sok protestánst megkínoztatott majd kivégeztetett, máglyán megégetetett. Innen a Bloody Mary elnevezés. Emellett képtelen volt gyermeket hozni a világra. Több gyermeke halva született és két alkalommal álterhességet állapítottak meg nála. Talán ebből ered az ,,Elloptam a gyermeked..." és a ,,Megöltem a gyermeked..." idézőszöveg.

Báthory Erzsébet:

A Bloody Mary legendának többek közt magyar vonatkozási is vannak. Ki más is lehetne mint Báthory Ezsébet. Személyét mindig is a kegyetlenségekről szóló legendák lengték körbe. Bár ezeket azóta a tudomány megcáfolta és koncepciós vádaknak ítélte, személye még manapság is negatív érzéseket vált ki. A legenda szerint egy alkalommal egy szolgálólányt olyan erővel ütöt meg - mert az fésülés közben meghúzta a haját - hogy a lánynak kiserkent a vére, ami Erzsébet kezére cseppent. Erzsébet úgy gondolta, hogy a bőre szebb lett ott, ahová a vér cseppent, ezért megölette a lányt, a vérét kifolyatatta és megfürdött benne. Azonban ezzel nem elégedett meg. Rendszeresen kínoztatott és öletett meg előbb szolgálókat később a legenda szerint szűzeket, akiknek a vérét még tisztábbnak gondolta. Fellógatatta őket, hogy a vérük az utolsó cseppig kifolyjon. A későbbiekben vérszomja odáig fajult, hogy ivott is a lányok véréből, szépsége megőrzése érdekében. Kezdetben ezt aranyserlegből majd közvetlen a testükből tette. A legenda szerint a lányok mindig az ország különböző távoli pontjairól érkeztek így nem derülhetett fény a kegyetlenkedésekre. Erzsébet haláláig állítólag közel 600 lányt öletett meg. Természetesen ezeket a mendemondákat a tudomány megcáfolta. Bár az ő neve nem Mary, úgy vélik, hogy a több mendemondával való összefonódás következtében többek közt az ő története is hozzájárult Bloody Mary legendájának megszületéséhez. Hogy a játékot kipróbálja-e azt mindenki döntse el maga. Én személy szerint még nem találkoztam senkivel, aki játszott volna ilyet, így nincs kiindulási alapom. Ugyanakkor nem hallottam még arról sem, hogy valaki bizonyíthatóan átélte volna azt, ami állítólag akkor történik ha valaki megidézi a boszorkányt. A sok-sok sztori mögött talán nem áll más csak az unalomba fulladt pizsamapartik feldobására szánt ,,mersz vagy nyelsz" vagy az a tény, hogy a kint várakozó haverok előtt lebőgni sokkal kevésbé szórakoztató, mint halálra váltan kitámolyogni és azt állítani, hogy ,,Én láttam!". Ezek után ők garantáltan nem merik kipróbálni.:) Egyébként meg ki ne szeretné érezni, milyen lehet egy igazi oscar díjas alakítás.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése