Miért?
A mai emberek halálhoz való hozzálása annyira más, mint viktoriánus elődeinké, hogy nem csoda, ha ez a szokás sokakat megdöbbent, taszít sőt egyesek gusztustalannak találják. Nem szabad elfelednünk azonban, hogy a konzervatív viktoriánus időkben az emberek az élet sok területén (pl. orvostudomány) meglehetősen nyitottak, sőt ami azt illeti szabad szelleműek voltak . Gondoljunk csak bele, ez volt az ún. szalon-szeánszok, spiritista médiumok aranykora. Sokan vélték úgy, hogy egy-egy ilyen kép magába zárja az elhunyt lelkét. A fotográfia ezen ágának kialakulásában emellett kiemelkedő szerep jutott annak a ténynek, hogy a legtöbb család még a fotográfia viszonylag megfizethetőnek mondható módszerével is csupán egyetlen vagy mindössze 2-3 portrét tudott megfizetni. A digitális forradalom korában tehát nem is csoda, ha sokan furcsán tekintenek erre a szokásra.
A post-mortem fotográfia kezdeti időszaka:
A kezdeti időszakban a fő cél az volt, hogy az elhuytat élőként ábrázolja az elkészült fotó. A post mortem témájú ambrotípiák nagy része újszülötteket, csecsemőket, kisgyermeket, fiatalokat ábrázol. Az élethűség elérése érdekében oly sok, számunkra szinte érthetetlen dolgokat vittek véghez. A testet a legszebb ruhákba öltöztették. Gyakran ülő pozícióba helyezték. Gyermekek esetében nem volt ritka, hogy az újszülött vagy csecsemő pólyában, bölcsőben, babakocsiban édesannyja ölében feküdt, mintha csupán aludna. Az édesanyák arca, gyászruhája azonban rendszerint árulkodó. Fiatalok, felnőttek esetében sem volt ritka az ilyen, alvásnak álcázott beállítás. A gyermeket gyakorta kedvenc játékaik körében fotózták. A kép mellé néha hajtincset vagy a ruha egy darabját is elhelyezték a dagerotípia tokjában.
Gyakran alkalmaztak azonban állványokat is. Ezek a háromlábú állítható magasságú állványok úgy voltak kiképezve, hogy az elé állított testet derék, hónalj, illetve nyak magasságban tartották, támasztották. Derék, illetőleg nyak magasságban egy vízszintesen álló, nyitott gyűrű helyezkedett el, melyet tetszőleges méretre lehetett állítani. A merev testet beállították. Előfordult, hogy pöckökkel kitámasztották, felragasztották a szemhéjakat illetőleg olyan glicerines oldatot cseppentettek a szembe, melytől az újra fényesnek és élettel telinek tűnt. Elterjedt volt az is, hogy a fotográfusok a csukott szemhéjra utólag vérfagyasztó és némileg taszító üveges tekintetet festettek, illetőleg a félig nyitott szemhéjakat kiegészítették, utólagos festéssel.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a képek gyakran nem közvetlenül a halál után készültek. Néha napok teltek el, mely a testre igen csak rossz hatással volt. Nem volt ritka az sem, hogy a bomlás jeleinek eltüntetése céljából az arcra (főleg gyermekek esetében) viaszmaszkot helyeztek. Néhány fotón azonban így is észlelhetők a megfeketedett ujjvégek.
A post-mortem fotográfia későbbi időszaka:
A post-mortem fotográfia későbbi időszaka:
Idővel az élethűség egyre kevésbé volt fontos. Gyakoribbá váltak a koporsót is magukba foglaló fotók. Gyermekek esetében szalagokkal, virágokkal aggatták tele, csupán az arcot hagyva szabadon.
A vizitkártya (nem kimondottan post mortem fotográfiához kapcsolódó fotográfiai módszer)feltalálása a későbbikben lehetővé tette azt is, hogy egyetlen negatívról több fénykép is készüljön, melyet aztán képeslap formájában a család elküldhetett a rokonoknak.
Kislány babákkal
Napjainkban:
A holtakról készült fotók egészen a 40-es évekig igen elterjedtek voltak, majd ezután lassan hanyatlani kezdett népszerűségük. A technika fejlődésének hála szeretteinkről ma már annyi képet készíthetünk amennyit csak szeretnénk. Gyermekkorunktól egészen öregségünkig, akár egy egész életet is megörökíthetünk képek formájában. Manapság a post-mortem fotográfiával leginkább az igazságügy keretein belül találkozunk.
Érdekesség:
A holtakról készült fotók egészen a 40-es évekig igen elterjedtek voltak, majd ezután lassan hanyatlani kezdett népszerűségük. A technika fejlődésének hála szeretteinkről ma már annyi képet készíthetünk amennyit csak szeretnénk. Gyermekkorunktól egészen öregségünkig, akár egy egész életet is megörökíthetünk képek formájában. Manapság a post-mortem fotográfiával leginkább az igazságügy keretein belül találkozunk.
Érdekesség:
Manapság az interneten mindenhol fellelhetünk post-mortem fotográfiákat. Paul Frecker - Nineteenth century photography (jobbra fent: Library - Post Mortem)
A legnagyobb post-mortem photográfiával foglalkozó oldal a világhálón:
Thanatos Archive - sajnos csak regisztráció után tekinthetők meg a fotók, a regisztráció pedig elképesztően drága, de a Sample gallery-be azért bepillantást nyerhetünk.
Facebook oldaluk - itt meglehetősen sok képet találhatsz:
Egy igazán csodálatos honlap. Azoknak a szülőknek, akik korán elveszítették gyermeküket valamilyen betegség nyomán.
Now I lay me down to sleep Fotók
(Figyelem! Több, kisgyermekeket, csecsemőket ábrázoló esetleg megrázó képet láthatsz!)
Kislány babákkal
Furcsa kép ez a nevető gyerekekkel a koporsó mellett
Blanche chapelle - Whtie Chapel azaz fehér kápolna. Az otthonokban felállított ravatalok esetében, főleg ha gyermekekről volt szó, gyakran állítottak fel ilyet az elhunyt köré, így alakítva ki számára egy külön helyet a lakásban.
Fiú felkötött állal 
Testvérek
Fiatal lány
Hamupipőke
Angyalok
Lány a szüleivel. A fenti képen két jellegzetességet is megfigyelhetünk. A lány szeme utólag festett. A lábainál láthatjuk az állvány lábainak egy részletét is.
Festett szemek
Post-mortem fotó állvánnyal
Post-mortem fotó állvánnyal
Az állvány maga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése