A történet egy Lucy nevű kislányról szól, aki a szüleitől kapott egy babát. A baba az üknagynénié volt. Ám Lucy titokban írtózott a játéktól. Az apró fekete szemektől, amik követték bármerre is ment a szobában. De bármennyire is gyűlölte, el kellett fogadnia. Úgy érezte, nem bánthatja meg a szüleit azzal, hogy elmondja, milyen kényelmetlenül érzi magát a baba társaságában.
A szülei a babát Arabellának keresztelték. Lucy szemében a név csak még élőbbé tette, akár egy apró emberkét. "És ha olyan élő, vajon mire lehet képes?"
Minden esetre Lucy sosem gondolt arra, hogy a baba bármit tehetne vele. Végülis csak egy játék volt, ami éppen hogy a térdéig ért. Végül úgy döntött, hogy bedugja Arabellát a lépcső alatti gardróbba egy rakat cipő mögé, ahol a szülei nem láthatják meg.
Néhány éjszaka múlt csak el, mikor Lucy az ágyában fekve zajt...csoszogást hallott, ami néhány perc múlva elhallgatott. Azután vonszolás hangját, amit könnyű, gyors léptek zaja követett. Lucy mélyen az ágyba süppedt mozdulatlanul a félelemtől. Mély, szinte már férfias tónusú hang ütötte meg a fülét, ami elég hallkan szólt ahhoz, hogy ne ébressze fel a szülőket.
" Lucy, az első lépcsőn vagyok!"
Hangos zaj hallatszott, mintha valaki négykézláb mászna, majd bármi is beszélt korábban, hirtelen elhalkult és visszatért arra a helyre, ahol korábban rejtőzött.
Lucy olyannyira megrémült, hogy azon az éjjelen egy szemhunyásnyit sem aludt. Rettegve feküdt, amíg meg nem virradt. Másnap megpróbálta elmagyarázni az édesanyjának, mi történet vele az este. Ám mikor az édesanya azzal nyugtatta, hogy csak álmodott, már Lucy is kezdte elhinni, hogy csupán a fáradtság hitette el vele az ellenkezőjét.
Kérte a szüleit, hogy szabadítsák meg a babától, ám ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a nagynéni akarata szerint a baba Lucy-é kell, hogy legyen. Így a kislány, vonakodva indult aludni aznap este, miközben magában azt ismételgette, hogy az előző éjjel csak egy álom volt. Még a gardróbot is ellenőrizte, ám Arabella éppen ott ült, ahová Lucy tette.
Azon az éjszakán Lucy akárhogy küzdött ellene, végül mély álomba zuhant. Hirtelen a már ismert kísérteties hang verte fel álmából. A kislány arra gondolt, talán csak a fejében hallja.
" Luuucccyyy...Az ötödik lépcsőn járok!" - hallatszott, majd a hang és a csoszogás elhallgatott és nem bukkant fel többé. A kislány azon az éjszakán sem hunyta le a szemét.
A szülei a babát Arabellának keresztelték. Lucy szemében a név csak még élőbbé tette, akár egy apró emberkét. "És ha olyan élő, vajon mire lehet képes?"
Minden esetre Lucy sosem gondolt arra, hogy a baba bármit tehetne vele. Végülis csak egy játék volt, ami éppen hogy a térdéig ért. Végül úgy döntött, hogy bedugja Arabellát a lépcső alatti gardróbba egy rakat cipő mögé, ahol a szülei nem láthatják meg.
Néhány éjszaka múlt csak el, mikor Lucy az ágyában fekve zajt...csoszogást hallott, ami néhány perc múlva elhallgatott. Azután vonszolás hangját, amit könnyű, gyors léptek zaja követett. Lucy mélyen az ágyba süppedt mozdulatlanul a félelemtől. Mély, szinte már férfias tónusú hang ütötte meg a fülét, ami elég hallkan szólt ahhoz, hogy ne ébressze fel a szülőket.
" Lucy, az első lépcsőn vagyok!"
Hangos zaj hallatszott, mintha valaki négykézláb mászna, majd bármi is beszélt korábban, hirtelen elhalkult és visszatért arra a helyre, ahol korábban rejtőzött.
Lucy olyannyira megrémült, hogy azon az éjjelen egy szemhunyásnyit sem aludt. Rettegve feküdt, amíg meg nem virradt. Másnap megpróbálta elmagyarázni az édesanyjának, mi történet vele az este. Ám mikor az édesanya azzal nyugtatta, hogy csak álmodott, már Lucy is kezdte elhinni, hogy csupán a fáradtság hitette el vele az ellenkezőjét.
Kérte a szüleit, hogy szabadítsák meg a babától, ám ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a nagynéni akarata szerint a baba Lucy-é kell, hogy legyen. Így a kislány, vonakodva indult aludni aznap este, miközben magában azt ismételgette, hogy az előző éjjel csak egy álom volt. Még a gardróbot is ellenőrizte, ám Arabella éppen ott ült, ahová Lucy tette.
Azon az éjszakán Lucy akárhogy küzdött ellene, végül mély álomba zuhant. Hirtelen a már ismert kísérteties hang verte fel álmából. A kislány arra gondolt, talán csak a fejében hallja.
" Luuucccyyy...Az ötödik lépcsőn járok!" - hallatszott, majd a hang és a csoszogás elhallgatott és nem bukkant fel többé. A kislány azon az éjszakán sem hunyta le a szemét.
Az iskolában hiába mesélt barátainak a babáról, kinevették. Csak arra tudott gondolni, hogyha Arabella egy éjjel négy lépcőt képes megtenni, akkor minödssze egy éjszaka maradt hátra. Úgy döntött, aznap este bezárja a szobája ajtaját. Hiába kérlelte az édesanyját, hogy a folyosón égő lámpa helyett, inkább a szobájában hagyja égve a világítást, a tűl erős fény nem hagyta volna aludni Lucy-t így nemet mondott a kislány kérésére. Lucy széttárta ablakán a függönyöket, hogy legalább a holdfény bevilágítsa kisssé a szobát.
Amint elbóbiskolt, újfent meghallotta a zajokat és a hangot:
" Luuucccyyy...A felső lépcsőn vagyok!"
Lucy rettenetesen félt, bár tudta, hogy a szobája ajtaja zárva van. A szíve kalapálni kezdett és érezte, hogy ha az ágyban marad, nincs többé biztonságban. Minden bátorságát összeszedve kiszállt az ágyból, hogy utána járjon a dolognak...
Amint elbóbiskolt, újfent meghallotta a zajokat és a hangot:
" Luuucccyyy...A felső lépcsőn vagyok!"
Lucy rettenetesen félt, bár tudta, hogy a szobája ajtaja zárva van. A szíve kalapálni kezdett és érezte, hogy ha az ágyban marad, nincs többé biztonságban. Minden bátorságát összeszedve kiszállt az ágyból, hogy utána járjon a dolognak...
...A szülei másnap reggel találtak rá a lépcső lábánál...eltörte a nyakát.
Arabella, ott feküdt a lány mellett.Arabellát és Lucy-t együtt temették el így a baba végre békében nyugodhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése