Átkok könyve
"Az Átkok könyvében az Olvasó a világ legkülönbözőbb vidékeiről származó és egytől egyig igaz történetekkel találkozhat, amelyek az átkok, a rontás, a szemmelverés, a varázslatok, a tabuk, és a bűvös tilalmak légkörét idézik. Vajon a "múmia" átka fogan-e meg a Tutankhamen fáraó sírjának feltárását végző tudósokon? Mivel magyarázható, hogy az amerikai Kennedy-család négy fia közül három, erőszakos halállal halt meg, és még a következő nemzedék tagjait is balszerencse és tragédiák sora kíséri? Józan ésszel felfogható-e, hogy napjainkban Olaszországban boszorkánysággal vádoljanak egy huszonegy éves lányt? A kötetet ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a valós, izgalmas és néha hátborzongató történeteket." Egy kis ízelítő a könyvből (a fejezet hosszúsága miatt, kicsi átfogalmaztam)... Angol átkok
A kelták mellett a szászok sem maradtak el az átkok szórásában. Az élet szinte minden területén folyamodtak átkokhoz az emberek. A papok éppen úgy, mint a könyvtárosok, vagy akár a legszegényebbek. Sőt, sokan a szegények átkait gondolták a legerősebbnek, mivel úgy vélték, minél jogosultabb az átkozódó indulata, annál hatékonyabb az átok. Márpedig a szegényeknek nem sok más lehetőségük volt a gazdagokkal szemben. Mégis, a leghíresebb átkok azokhoz a szerzetesekhez fűződnek, akiknek rendjét 1536 után VIII. Henrik feloszlatta. Célja, a szerzetesek vagyonának megszerzése volt, a birtokaikat pedig magánszemélyeknek adta el. Ilyen volt Sir Anthony Browne, VIII. Henrik lovassági parancsnoka és legbenső bizalmasa, aki, bár katolikusnak vallotta magát, szemrebbenés nélkül elfogadta a battle-i apátság területét, melyet aztán fényűző magánpalotává alakíttatott. Egy kolostori birtok lenyúlása eleve rossz ómen és ezt csak tetézte annak az ismeretlen szerzetesnek az átka, aki becsörtetett Sir Antony házavató bulijára. Egyenesen a házigazda szemébe nézett és megjósolta a rengeteg szerencsétlenséget, mely a Browne családot sújtja az elkövetkezendőkben. Átkát e szavakkal zárta: "Tűz és víz szakasztja végét nemzetségednek, és írmagja sem marad ebben az országban." Ez nem túl biztató... Egy ideig azonban semmi jele nem volt, hogy az átok fogott volna. Sőt, Sir Anthony szép kort ért meg és nagy vagyont hagyott fiára, akit pedig Mária királynő Montague őrgrófjává tett. A bajok a III. Lord Montague-nál kezdődtek, aki az 1640-es évek polgárháborús időszakában rossz oldalra állt. A következő száz évben a család lassú hanyatlásnak indult. Persze ez önmagában még nem számít kirívó esetnek, hiszen sok család járt így, vagy még sokkal rosszabul, abban az időben. A szerzetes átka, valójában a nyolcadik Montague őrgrófra csapott le. "Tűz és víz szakasztja végét nemzetségednek..." - szólt az átok. Montague 1793-ban, egy barátjával németországi és svájci kirándulásra indult. A Rajnán hajóztak éppen és Laufenburgnál az az agyament ötletük támadt, hogy egy kis lapos fenekű csónakban "raftingoljanak" le a meredek, majd' 20 méter magas schaffhauseni vízesésen. A helyi elöljáró hiába tett meg mindent, Montague és cimborája kijátszották az őröket. A víz viszont őket játszotta ki és bár az első lépcsőn túljutottak, a másodiknál elnyelték őket a habok. Soha nem kerültek elő többé. Ennyit a vízről. Hátra van még a tűz, de csak a beszámolóból, mert valójában az már egy héttel korábban bekövetkezett. A család ősi, cowdrayi kastélya egy munkás gondatlanságából porig égett. A sors furcsa fintora - vagy írhatjuk az átok számlájára is -, hogy a tűzvészről tudósító levél csupán néhány perccel azután érkezett a szállodába, hogy Montague elindult hajókázni. Úgy tűnik a Montague-knak képtelenség időben kézbesíteni egy fontos levelet... Ki ne hallott volna arról az átokról, mely az erőszakos, vagy igazságtalan halállal haltak szellemét sújtja? Nem nyugodhatnak békében. Nos, ha valahol, akkor Angliában aztán se szeri se száma az ilyen szellemjárta helyeknek és bolyongó, átokverte kísérteteknek. Köztük van, a nem éppen mintaférjként elhíresült VIII. Henrik, két hitvese is. Az első Boleyn Anna, akit házasságtörés és felségárulás vádjával végeztek ki, holott csak annyi bűne volt, hogy nem szült fiút a királynak. Ködből kibontakozó, fehér fátylakba burkolt alakját, nem egyszer látták a Tower folyosóin. Mások arról számolnak be, hogy a Tower kápoljánát bizonyos éjszakákon kísérteties fény világítja meg és az ablakon át Tudor korabeli ruhákba öltözött hölgyek és urak menete látható, élükön egy barna hajú, fiatal nővel. Az egyik őrszem azt állította, a hölgy feltűnően hasonlít Boleyn Annának a Towerben látható arcképére. Ezen kívül Anna szelleme, kivégzésének (1536. június 19.) minden évfordulóján megjelenik a norfolki Bickley - kastélynál, ahol boldog gyermekkorát töltötte. A kocsi, melyet négy fej nélküli ló húz és egy fej nélküli kocsis vezet, lassan végighajt a házhoz vezető fasoron, majd a kapuhoz érve köddé válik. Anna utódja, Jane Seymour, 1537-ben halt meg a Hampton Court-i palotában, gyermekágyi lázban. Bár, őt nem végezték ki, szelleme nem tétlenkedett és egy alkalommal olyan riadalmat keltett a kastélyban, hogy a szobájába vezető lépcsőt végül befalazták. Hampton Courtban kísért még Catherine Howard, az ötödik feleség szelleme is. Őt azzal vádolták, hogy megcsalta a királyt és 1542. február 13-án kivégezték. Amikor megtudta, hogy mi vár rá, kiszökött szobájából és sikoltozva rohant végig a folyosón, addig az ajtóig, amely mögött Henrik éppen misét hallgatott. Mondanom se kell, az uralkodót nem igazán hatotta meg a jajveszékelő nő. Catherine szellemét sokszor látták, amint végigsiklik ezen a folyosón, melyet ma Szellemek Galériájának neveznek, majd a király szobájához érve megfordul és sikoltozva, libegő ruhában eltűnik a folyosó túlsó végén lévő ajtó mögött. Ennyit kedvcsinálónak. Ám, ha valakit bővebben érdekel a téma és még az angoltudása is a helyén van, sok érdekes dolgot olvashat Ernest Law A Hampton Court-i palota története című művében, valamint George Younghusband A Tower belülről című könyvében.
Codex Gigas avagy a Sátán Bibliája
A Codex Gigas azaz Nagy Könyv közel 1m-es hosszával, 50cm-es szélességével és 20 cm-es vastagságot is elérő gerincével valamint tekintélyes 75 kg-os súlyával a világ legnagyobb könyvének mondható. Bőr borítású, fémveretes kódex.
Egyben ez a középkori világ egyik legérdekfeszítőbb és legrejtélyesebb írása.
Másik neve, a Sátán Bibliája nem ok nélkül ragadt rá.
A kódexben felelhetők démoni rituálék, varázslatok, átkok és a mai napig egyedül álló módon egy teljes oldalas ábrázolás magáról az Ördögről. Azonban már maga az íródása is egy rejtélyes történethez kapcsolódik.
Ki írta a Codex Gigast?
A 13. században a mai Csehország területén, Podlažice mellett található Benedek rendi Kolostorban született meg, mindössze egyetlen éjszaka leforgása alatt.
Hogy hogyan? A történet szerint Herman a ,,remete" volt a szerző, egy a szerzetesi élet szabályit igencsak gyakran áthágó barát akit élve történő karóba húzásra ítéltek. Az ítélet végrehajtását megelőző estén a főpapoknak ígéretet tett arra, hogy amennyiben életben hagyják, úgy vállalkozik az egész keresztény világ történetének megírására egészen a kezdetektől. Mivel a vállalkozás igencsak lehetetlennek tűnt, a főpapok beleegyeztek.
A szerzetes pedig nekifogott műve elkészítésének. Éjfél körül azonban már oly kétségbeesett volt, hogy úgy érezte, bármit megtenne, csakhogy megmenekülhessen a halál torkából. Ekkor megjelent neki az ördög. A barát egyességet kötött vele. Miszerint segít befejezni a kódexet a szerzetes lelkéért cserébe. Így is történt.
A könyv 1229-ben a cisztreci Sedlec apátságba került, majd a Brevnovban található benedek rendi apátság vásárolta meg.
1477-1593-ig a Borumov apátság könyvtárában őrizték, mígnem Prágába szállították, ahol II. Rudolf gyűjteményének részévé vált.
A 17. században, a harmincéves háború során, 1648-ban került ki a gyűjtemény többi részével együtt Csehországból, hadizsákmányként Svédországba, Stockholmba, és a mai napig a Stockholmi Királyi Könyvtárban található.
Mit tartalmaz a Codex Gigas?
A Codex Gigas összesen 320 teljes lapot tartalmaz, azaz kb.1300 oldalas. Összesen 8 oldalt azonban egyértelműen eltávolítottak belőle, ismeretlen okokból, bár egyes vélekedések szerint a benedek szerzetesrend rendszabályzatát tartalmazhatták.
Az oldalak egy bizonyos módon kikészített szamárbőrből készültek, összesen közel 160 szamár bőrére volt szükség az elkészítéséhez.
Bár az első oldalon találunk héber, görög és szláv betűket is a mű egésze latin nyelven íródott. A Bibilia elnevezés szó szerint vehető, hiszen az apostolok cselekdeteinek valamint a jelenések könyvének kivételével az akkori latin Biblia egészét tartalmazza. Ezen felül szerepelnek benne: sevillai Isidore etimológiai enciklopédiája, Hipocrates valamint Theophilus, Philaretus Constantinus tanai.
Ezt követően egy dupla oldalon, egymással szemközt helyezkedik el a menyország és az ördög képe. Bár a mű teljes egésze aprólékosan díszített, ez a két alkotás márcsak elhelyezkedése miatt is rendkívül különleges.
Ezentúl tartalmazza a Prágai Cosmas Bohémia története című alkotását valamint a podlazicei benedek rendi testvérek névjegyzékét,
és egy nekrológgal ellátott naptárt. Ezen felül érdekes varázsigék, rituálék stb. teszik teljessé a művet.
A National Geographic által nyomon követett vizsgálat alapján a kódex közel 30 évig készülhetett, ám a legmeglepőbb, hogy ebben a kézzel írott műben csupán egyetlen személy kézírásának a jegyei fedezhetők fel. (Neve feltehetően szerepel is a kódexben, habár ez nem teljesen biztos.) Ebben az időszakban, szinte elképzelhetetlen, hogy egyetlen ember ilyen hosszú ideig képes lett volna dolgozni. Ennek okai az alacsony, kb. 50 év körüli átlag életkor valamint az állandó, pislákoló gyertyafény melletti munka. Az írásban a korral járó változások (kézremegés, látásromlás) sem figyelhetők meg, mintha valóban egyetlen éjszaka alatt iródott volna.
,,Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens." avagy ,,Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható."
A röviden csak Malleus maleficarum néven emlegetett mű 1487-ben jelent meg. Két inkvizítor Heinrich Kramer valamint Jacob Sprenger tehetők felelőssé - ahogy Dieffenbach fogalmazott - a világirodalom legelvetemültebb és egyben legostobább, a legbolondabb és mégis a legveszélyesebb szerzeményéért.
A kiadvány a középkor és újkor határán született, mikor is élénken élt az emberekben a boszorkányhit. Sprenger korábbi művéből került át a címben is használatos maleficarum, melynek jelentése boszorkánypöröly a kiadványban ez kerül összefüggésbe a boszorkányperek során is alkalmazott ,,delictum exeptum" (az ördöggel való szerződés) fogalmával.
A könyv tartalmazza a boszorkányok által alkalmazott varázsigéket és igézéseket valamint hátborzongatóan részletesen leírja, milyen módon kell végrehajtani a boszorkányokon alkalmazott kínzásokat.
A mű szerkezeti felépítését tekintve három részre tagolható. Az első két rész a klérus tagjainak nyújt fontos információkat magáról a boszorkányságról továbbá a boszorkányokkal szemben alkalmazandó vallási gyakorlatot, gyógymódokat tartalmaz.
A harmadik rész a boszorkányperek lefolytatásához nyújt segítséget az inkvizíció számára. Bár a mű sosem emelkedett törvényerőre, az áltudományosságtól körbelengett alkotás hatást gyakorolt a boszorkányperek bíráira, papokra s sokan erre támaszkodtak az egyes perek lefolytatása során.
A szerzemény ráadául éppen ellenkező hatást váltott ki. A babonás és boszorkányhitben élő emberekben csak elmélyítette a boszorkányok létezésével kapcsolatos hiedelmeket valamint elindította a boszorkányüldözéseket, hiszen a könyvben leírtak alapján egy-egy per során mindig újabb és újabb gyanúsítottak kerültek elő melyek aztán újabb és újabb perekhez vezettek.
A művet 1487 és 1669 közt összesen 29-szer adták ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése