Salt & Shotgun

Wendigo

,,A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság."

Basil Johnston

Bár közel ötven különféle megnevezését ismerjük (Windigo, Weendigo, Wheetigo, Windago, Windiga, Witiko, Windikouk, Wittikka, ween dagoh ), kijelenthetjük, hogy ezek mind ugyanazon lényt takarják.


Mi a Wendigo valójában?


 A Wendigo nagy szellemi erővel bíró, ám gonosz természetefeletti lény (manitou). Az Észak Amerikában és Kanadában élő Algokin indiánok hitvilágának részét képezi. Olyan lény mely egykoron ember volt, ám a kapzsiság és az önzés hatására elveszítette uralmát maga felett, önkontroll hiányában pedig képtelen elérni a kielégülés állapotát. Ezért a Wendigok állandóan éhessek s még a gyilkolás sem képes őket kielégíteni. Wendigová válhat egy ember akkor is, ha egy sámán megátkozza vagy álmában megszállja egy Wendigo szelleme. A Wendigo mítosz erős hatással bírt azon törzsek életében melyek kultúrájának részét képezte, jelentős szerepe volt a mérsékletes életmód betartásában. Minden, a Wendigo-mítoszt is magába foglaló kultúra osztja a nézetet, miszerint egy ember akkor is átváltozhat, ha részt vesz kannibalizmusban. Ilyen eset leginkább olyan helyzetben fordulhatott elő, mikor egy adott személy olyan szituációban, krízishelyzetben találta magát, mikor az éhezés okán rákényszerült a kannibalizmusra. Az átváltozást vagyis a kannibalista tettet követően az adott ember Wendigová változik és folyamatos késztetést érez az emberi hús fogyasztására. Egyes indián törzsek szerint egy Wendigo minden egyes elfogyasztott áldozatával arányosan nagyobb és nagyobb lesz, így sosem lakhat jól, ezért szinte állandóan éhezik. Más források a Wendigot a következő módon írják le: ,, a lény erősebb, mint egy medve, magasabb hat méternél is, úgy fest, mint egy járkáló holttest, a szaga, akár a rothadó hús. Gyorsabban fut bármely emberi lénynél, hosszú, lebegő haja mögötte száll, néha tüzet lehelhet, míg a szíve jégből van. Bár tud beszélni de leginkább csak sziszeg, vagy üvölt. A jeges szelekkel repül és jár a vízen, anélkül, hogy elsüllyedne."


A Windigo-pszichózis


A „Wendigo-pszihózis”, vagy a „Witiko-pszihózist olyan mentális betegség, melynek tünetei kultúrális hatások nyomán jelentkeznek. Feltűnését különböző észak amerikai indián csoportoknál jegyezték fel. A pszichózis, melyet a modern tudomány a paranoia egyik formájaként jegyez le, általában olyan családoknál jelentkezett, melyek a nagy téli havazások idején elszigetelődtek a külvilágtól, képtelenek voltak élelmiszerhez jutni, s így éheztek. Kanadában főként a Nagy-tavak környékén jegyeztek fel ilyen eseteket.


Tünetei:

étvágytalanság, émelygés, hányás, letargia. A későbbiekben agresszió, erőszakos viselkedés. Az ebben a betegségben szenvedők a környezetükben lévőkent inkább tekintik élelemforrásnak, mintsem személynek, s ez egyre inkább fokozódik, mígnem az illető gyilkosságra végső esetben (bár a betegség jellemző tünete az ettől való kóros rettegés) kannibalizmusra vetemedik. A Windigo - pszichózissal kapcsolatos egyik leghirhedtebb történet (Elég nyomasztó, talán, mert bizonyítottan megtörtént. Ezért csak akkor olvasd, ha elbírod az ilyesmit.) 1879 tavaszán egy Swift Runner nevű albertai prémvadász egymagában sétált be St. Albert beli katolikus misszióba, állítva, hogy családjának tagjai mind elhunytak a hosszú, kemény tél során. A helyi pap azonban kételkedni kezdett a férfi szavában, aki bő 90 kg-ot nyomott és fizikálisan egyáltalán nem tűnt megviseltnek, ugyanakkor rémálmok gyötörték, ordítva ébredt az éjszaka közepén. Mikor az atya rákérdezett, Runner azt mondta, úgy érzi megszállta őt álmában egy Wendigo szelleme, ám ennél többet nem közölt. A misszió azonban jelentette kétségeit a Fort Saskatchewan-i rendőrségnek, akik visszakísérték Runnert ő és családja egykori táborhelyéhez az Edmontonhoz közlei erdő szélére. Ám a táborhoz érve megrázó felfedezést tettek. A területet csontok borítottak, köztük emberi hús, vér és hajmaradványok hevertek. Némely nagyobb csontot formára faragták és a velőt kiszívták belőlük. Runner végül bevallotta, hogy egyes családtagjait agyonlőtte, másokat feldarabolt egy baltával egyik lányát pedig egy övvel fojtotta meg. Azt is bevallotta, hogy egyik fiának testéből még azelőtt evett, mielőtt a gyermek meghalt volna. Runnnert Fort Saskatchewanban kötél általi halálra ítélték. Kivégzése előtt a következőket mondta Hippolyte Leduc atyának:

,, I am the least of men and do not merit even being called a man."

,, A legkevésbé ember vagyok, és nem érdemlem, hogy embernek nevezzenek."

Swift Runnnert sokan sok mindennek gondolják és nevezik. Főként azért, mert az alig 40 km-re lévő Hudson Bay Compay postahivatal rendelkezett élelmiszer segéllyel, melyhez lehetőségük lett volna hozzájutni. Mielőtt egyszerűen gyilkosnak neveznénk, gondoljunk bele, valójában egy szörnyű mentális betegség volt az, ami a férfit a tette elkövetésére késztette.

Swift Runner kivégzése előtt a Fort Saskatchewanban 1879 telén. A kép a Library and Archives Canada tulajdona.

Chupacabra - ,,the goat sucker"

A Chupacabra spanyol megnevezés. A spanyol chupar azaz szívni és cabra - azaz kecske kifjezésekből áll össze. Ebből ered az angol ,,goat-sucker" vagyis ,,kecske(vér)szívó" kifejezés.

Mi a Chupacabra?

A dél amerikai államok nagy részén elterjedt legendás lény. Jelentették már a Dominikai Köztársaság, Argentína, Hondura, Nicaragua, Panama, Peru, Brazília, Bolívia, Chile Columbia valamint az USA és Mexico (főként az újabb latin amaerikai közösségek)területéről is.

A legenda valódi gyökerét egy a Puerto Rico közelében látott ismeretlen állat indította el.

A név egy észlelésből fakad, melynek során az ismeretlen lény állítólag egy kecske vérét szívta.

Hogy néz ki?

Fizikai felépítésének leírása meglehetősen sokféle. Szemtanúk elírásának megfelelően a lény kb. egy kis kisebb medve méreteivel rendelkezik, nehéz testű, a hátán a feje búbjától a farka végéig hegyes tüskék futnak. Egyes jelentések szerint ezek inkább tollak. Bőrük zöldesszürke. Kb. 1, 1.2 m-es magasságúak. Kenguruhoz hasonló módon két hátsó lábukon állnak, és egy állítólagos észlelés szerint akár 6 m-es ugrásra is képesek. Bizonyos variációk szerint a lény feje kutya és párduc ötvözésére hasonlít, nyelve hegyes karmai hatalmasak. Állítólag sziszegő, morgó hangot ad ki figyelmeztetés képpen és kénes bőzt hagy maga után. Megint mások állítják, hogy a Chupacabra szemei vörösen izzanak, mely a szemtanúkban zavartságot idéz elő.

Vérszívás

A Chupacabra tehát vérszívó lény. Az 1995-ös, leső Puerto Ricoban történt észlelés során összesen 8 birka pusztult el rejtélyes módon. A mellkasi részen három tűszúrás szerű pont volt látható és az állatok testében egy csepp vér sem maradt.

Néhány hónappal később a Puerto Rico-ban található kisvárosban Canóvanasben egy Madelyne Tolentino nevű nő jelentette, hogy közel 150 haszonállata valamint háziállata pusztult el egy támadás során, ugyanolyan módon. A közeli Moca városából szintén nagy számú állatpusztulást jelentettek ebben az időszakban.

Az első jelentések szerint a gyilkosságok hátterében egy sátánista szekta állhatott, azonban később még több, hasonló eset történt szerte a szigeten. Minden egyes állatot ugyanolyan módon öltek meg.

Kojot teória

A Chupacabrára is létezig természetes magyarázat. 2010 júliusában egy állítólagos Chupacabrát lőttek le. Az állatról kiderült, hogy nem más mint egy rendkívül sokféle parazitózisban szenvedő prérikutya. Októberben a Michigani Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy a parazitózisban szenvedő prérifarkasok lehetnek a felelősek a Chupacabra legendáért.

Megszámlálhatatlan Chupacabra észlelésről tudunk. A későbiekben ezek közül néhány felkerül majd a blogra.

Wendigo, Chupacabra, vagy talán csak Gollam járt arra?

Boszorkány

,,Oh, do not tell the priest our plight,

Or he would call it sin;

But - we have been in the woods all night,

A-conjuring summer in !

And we bring you news by word of mouth -

Good news for cattle and corn -

Now is the Sun come up from the South,

With Oak, and Ash, and Thorn!"

Gerald Gardner - The Book of Shadows

&

The Tree Song from Puck of Pook's Hill - Rudyard Kipling

,,Oh a papnak el ne áruld eskünk,

Mert bűnnek mondja azt,

Hisz az erdőn voltunk egész éjjel,

Hogy megidézzük a nyarat!

Hírt hozunk neked élőszóval,

Jó hírt máléról s jószágról,

Most kelet felől kél a nap,

Tölgyből, nyárból, vadrózsából.,,

(Saját fordítás)

A boszorkány természetfeletti, démoni képességekkel bíró nő. Képes az emberekre betegséget, rosszat, sőt halált is hozni. A hasonló képességű férfiakat boszorkánymesternek nevezték. Egyes boszorkánymestereket a Warlock elnevezéssel is illetnek. Ők minden esetben a jó boszorkányok hatalmát igyekeztek megszerezni, úgy, hogy elpusztították őket, majd erejüket magukba szívva, saját negatív hatalmukat növelték.

Bár a boszorkány kifejezés ma már egészen más értelemben használatos, a velük kapcsolatos hagyományok közül számos maradt fent. Ilyen pl. az ún. boszorkányszombat (általában május 1) a hagyomány szerint ilyenkor boszorkányok az ördögökkel találkoznak (főként magaslatokon pl. hegytetőn) ez a Walpurgis-éj.

Striga - Malefica

A kereszténység elterjedését megelőzően a bűbájosok, varázslónők megnevezésére a ,,striga" latin eredetű megnevezést használták. Jelentése magyarul: ,,seprűs boszorkány". A striga képes volt a legkülönbözőbb állatok formáját felvenni, leginkább kutyáét vagy farkasét.

A keresztény hitvilág terjedése nyomán egy új megnevezés kígyózott be a köztudatba. A ,,malefica" (nőnemre vonatkozó) szintén latin kifejezés. Jelentése: ártó, rontó. Ennek hímnemű megfelelőja a ,,maleficus", azaz a boszorkánymester.

Mire képesek a boszorkányok?

Szemmel verés - ráolvasás

A boszorkányokkal kapcsolatos legismertebb negatív képesség a szemmelverés vagy másképp igézés. A boszorkány igéje az krisztusi ige ellentéte. Úgy vélték a boszorkánynak elég csupán ránéznie valakire, ahhoz, hogy megigézze, szemmel verje. Ezért a boszorkányok legveszélyesebb fegyverének a szemüket tartották. Több boszorkányper során is előfordult, hogy a vádlottnak hátat kellett fordítani a bíróságnak, mert attól féltek, hogy az szemmel veri őket.

A szemmel verés ellentéte, a ráolvasás volt az egyik, a kevés pozitív pozitív képesség közül, melyet a boszorkányoknak tulajdonítottak. Ráolvasással pozitív dolgokat tudtak küldeni bárkire. A hit szerint így képesek voltak pl. a betegek gyógyítására.

Bűvös csomó vs. Hexbag

A hit szerint a boszorkányok képesek voltak olyan csomót készíteni, melyet adott személy közelében elhelyezve arra rontást hoztak. A rontást csakis az oldhatta fel, aki megkötötte.

A csomót a legkülönbözőbb dolgokból: növényekből, ritka varázserejű füvekből stb. készítették, ám a legelengedhetetlenebb hozzávaló a só volt.

Egyes kutlúrákban a csomót az ún. átokzsák (hexbag) helyettesíti, melyet hasonló módon, különböző anyagokkal (+ csontok, érmék, agyagfigurák) töltöttek meg.

Amennyiben egy átokzsákot negatív célra készítettek, az a megátkozandó személy lelkét a pokolba taszította.

Az átokzsák, magyar megnevezés azonban megtévesztő lehet, ezeket a hexbageket úgy is össze lehetett állítani, hogy az adott személy számára szerelmet, pénzt, vagy más egyéb pozitívumokat hozzanak.

Íme egy átokzsák hozzávalói:

Madárcsontok: Ezek képesek összekapcsolni a levegő energiáival. A madarak spirituális energiákkal bíró lények, akik a föld és a 4. dimenzó közt lavíroznak.

Agyafigurák: általában boszorkányokat ábrázolnak. Ezek képviselik azokat a spirituális lényeket akiknek a segítségét kéred a varázslat teljesülése érdekében.

Fekete kő: a föld sötét (nem negatív értelmezésben) energiáját felhasználva fokozza és erősen tartja a várzslatot, míg az be nem teljesül.

Gyöngy: a mindentlátó fekete kristályt szimbolizálja, mely az éterben megbúvó sohaországban létezik, ahol a spirituális pilótáink (madarak) táncolnak.

Korong: az ún. boszorkányhordozók hatszögletű pecsétjét jelképezi. Ezek olyan lények, melyek a villámok elektromos szikráiban léteznek. A boszorkánymesterekről úgy is tartották, hogy képesek a villámokon utazni.

Rejtélyes szimbólumokkal teli pergamen: parancs a láthatatlan erőknek, hogy felfigyeljenek az akaratodra és az elképzeléseidet valósággá tegyék.

Mit használtak a boszorkányok varázslataikhoz?

A boszorkányokkal kapcsolatosan varázserejű növények, füvek jutnak eszünkbe, melyeket különöböző főzetek, mérgek elkészítéséhez használ. Ezen túl gyakran használtak babot (A babvetés vakásgot vagy némaságot hozhatott arra a személyre akit a varázslat ért.), különböző hüllőket, békát, kígyókat egyéb csúszómászókat, madarakat, denevért stb. Képesek voltak továbbá az egyes növényekből, fákból nedvet fakasztani.

Ezeken túl úgy vélték, hogy ha egy boszorkány egy adott személy ruhadarabjait megszerzi és azokat megfőzi, úgy még erősebb hatást gyakorol majd a varázsalta.

Ebből az elgondolásból fakad az a tévhit, hogy a boszorkányok megeszik az embereket (lásd.: Jancsi és Juliska).

A boszorkányüldözések időszakában a ruhadarabok megfőzése köré az ördöggel való orgiával és az áldozatok jelképes megevésével fűszerezett rituálék elképzelése fonódott. Úgy gondolták, hogy az áldozatok jelképes megölése és megevése nyomán az adott személy előbb beteg lesz, majd meghal.

Belé bújt a kisördög?

Ha egy boszorkány kapott egy kisebb, ördögöt, azzal szerződést kötött és a továbbiakban az segítette őt. Ez a kisebb ördög azonban inkább koboldra vagy manóra hasonlító lény volt, aki pl. a házimunkában segédkezik (kb. mint Dobby a házimanó, a Harry Potterben.:))

A boszorkányüldözések időszaka

A 15. század elején, a keresztény hit és az egyház tanainak terjedése nyomán a varázslókról, bűbájosokról alkotott kép drasztikus változásokon ment keresztül. A boszorkányokat egyenesen a sátán cinkosainak tartották, akik ocsmány módon (közösülés útján) kötöttek egyességet vele.

A következőkben sorra vesszük majd azokat a fontosabb állomásokat, melyek az Európán át egészen Amerikáig kígyózó boszorkányüldözés, alaptalan perek, kínzások és véres kivégzések emlékeit hordozzák a mai napig.

Az egyes esetek egy-egy bejegyzés formájában lesznek majd olvahatóak a blog főoldalán, minden hónapban egy-egy újabb, míg lassan a végére nem érünk. Utunk során 30 állomást érintünk majd a ma Franciaország és Svájc határán található Valaistól egészen a lengyelországi Drouchówig, mely időrendben az utolsó a boszorkányperek helyszínei közül.

Bár időrendben haladunk majd, kis hazánk sem maradt ki a hisztériából és bár minket ez a 17. században ért utól, úgy gondolom, első körben erről kell említést tennem. A Szegedi boszorkányüldözést az Érdekességek közt találod.