Book of Shadows

,, A Witch’s book of shadows is destroyed upon death.”

Mi is a Book of Shadows?

A Book of Shadows azaz az Árnyak könyve, bármennyire is ősinek tűnik, valójában egy modern kori, a valóságban is létező könyv melyet a modern wicca különböző ágai alkalmaznak.

Honnan ered?

A Book of Shadows és egyben a modern wicca atyjának Gerard Gradnert tekintjük. Gardner az 1940-es 1950-es években indította útjára a Bricket Wood nevű boszorkányszövetséget. Ebben az időszakban született meg a Book of Shadows is, melyből Gardner a társaság tagjait oktatta a mágia rejtelmeire. A szerzemény első vázlatának címe: Ye Book of Ye Art Magikal volt. A könyv társszerzője Doreen Valiente. Bár a mű főként a mágia modern ágazataiból táplálkozik, (ál)ősi stílusa miatt (pl. tanácsokat ad boszorkányoknak arra az esetre, ha tárgyalásra, kivégzésre kerülne a sor – ezekről a bejegyzésekről Gardner állítja, hogy valódi, történelmi eredetűek.) sok, a területen jártas szakértőt megtévesztett. Ők  a művet valódi, ősi írásnak tartják, de legalábbis olyan szerzeménynek, mely valódi ősi forrásokra épül.

Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a boszorkányüldözésektől tartva a korábbi időkben a boszorkányok, varázslók, nem vethették papírra tudományukat. Az mágia elemei szájról-szájra terjedtek varázsosok generációin át.

Mit tartalmaz?

Minden (wicca) boszorkány számára alapvető kellék. Útmutató, ha úgy tetszik egyfajta receptkönyv a boszorkányok számára. A kézzel írott másolatokat minden esetben egy másik, szintén kézzel íródott példány alapján készítik. A példányok tanárról, tanoncra szállnak. A tanoncok, miután némi jártasságra tesznek szert a mágiában, tovább bővítik saját varázsigéikkel, verseikkel stb.

A Book of Shadows tartalma: 

-rituálék leírása

- varázsigék

- könyörgések

- varázs- vagy gyógyító erejű növények leírása

- runa

- a boszorkányszövetség szabályai, tradíciói

- szimbólumok

- versek

- énekek

- egyéb olyan információk, melyek az egyes rituálék során fontosak lehetnek

A rituálék során használják más varázserejű tárgyakkal együtt is, mivel nagy erőforrásnak is tekintik.

Egyes boszorkányok ezért két különböző könyvvel rendelkeznek. Az egyiket kimondottan az információk tárolására, összegyűjtésére használják, a másik plédányt pedig a rituálék során varázserejű tárgyként alkalmazzák.

Bár a Book of Shadows az 1950-es években kiadásra is került és azóta több verzióban is napvilágot látott, az embereket óva intik némely, a könyben fellelhető varázsige alkalmazásától.

Hogyan készítheted el a saját könyved?

Kedvet kaptál egy saját példányhoz? Magad is összeállíthatod.

Mire van szükséged?

- Egy mutatós jegyzetfüzetre, naplóra (célszerű olyat választani mely a későbbiekben bővíthető)

- Toll

Mit tartalmazzon?

A szövetség szabályai: Amennyiben a wicca valamely irányzatához tartozó szövetség tagja vagy érdemes első körben lejegyezned a csoport szabályait.

Amennyiben nem vagy tagja szövetségnek úgy lejegyezheted azokat az alapelveket, melyek szerinted mérvadóak a mágia gyakorlásában. Hiszen a mágiának is kell, hogy legyenek szabályai!

Felajánlás: Amennyiben egy adott szövetség tagja vagy, úgy a csoportba való belépésedkor tett esküd szövegét tűntetheted itt fel, továbbá annak az istennek, istennőnek a nevét, akinek felajánlottad magad. Ha nem vagy tagja szövetségnek, tehát nem tettél esküt, néhány egyszerű mondattal: ,,Én ...felajánlom magamat ...istennőnek, 20..év ...havának ...napján is megteheted ezt a gesztust.

Istenek és istennők neve: Az egyes szövetségek - attól függően, hogy a wicca mely ágához tartoznak – más és más istenekben illetőleg istennőkben hisznek. Egyes ágak monoteista mások politeista nézeteket vallanak. Ebben a részben kell feltűntetetned azokat, akikben a szövetséged hisz, illetve ha nem vagy tagja egynek sem, akkor az(oka)t, aki(ke)t te választasz.

Táblázatok, naptárak: egy boszorkány számára olyan elengedhetetlen információk kerülnek ide, mint: holdnaptár, gyógynövények, kövek, ásványok alkalmazása, hatása.

Sabbat rituálék:  A legtöbb wicca irányzat nyolc ünnepet tart számon egy évben,  ezeket nevezik Sabbatnak. 
Név szerint: Samhain,Téli napforduló, Brigid, Tavaszi napforduló, Beltane(Majális), Nyári napforduló, Lammas, Őszi napforduló. Az egyes Sabbatokról részletes információkat találhatsz (angolul) itt: Sabbat. A könyvnek ebbe a szakaszába jegyezheted fel az egyes ünnepekhez kapcsolódó rituálékat.

Egyéb rituálék: Ide jegyezheted le a további rituálékat pl. védelmi, gyógyító stb.

Füvek: Ide jegyezheted fel az általad ismert gyógynövényeket valamint varázserejüket és nem mellékesen gyógyhatásukat is.

Jövendölések: Amennyiben jártas vagy a jövendölés valamely formájában (tarot, asztrológia stb.) ide feljegyezheted az egyes módszerekkel kapcsolatos tapasztalataidat.

,,Szent” szövegek: Olyan információk kerülhetnek ide, melyeket más, wicca forrásokból sikerült begyűjtened pl: wicca könyvekből.

Főzetek: Kerülhetnek ide varázserejű olajok, gyógynövényekből készült főzetek receptjei, ugyanakkor bizonyos rituálék idején fogyasztott ételek receptjei is.

Varázsigék: Egyes wicca boszorkányok varázsigéiket egy másik könyvben tartják (grimoire), ugyanakkor itt is összegyűjtheted őket. Érdemes minden varázsige után üres helyet hagyni, ahová lejegyezheted, hogyan működött a varázsige, milyen eredményt hozott.


Hogy némi segítséget is nyújtsunk neked saját könyved összeállításában, íme egy (állítólag remekül) működő varázsige:


Csókvarázs-ige:
Végy egy vörös színű ajakrúzst  és fesd ki vele a szád, majd egy hófehér papírlapra nyom egy cuppanóst! Gyújts meg egy vörös gyertyát! Miközben a gyertya lángjánál elégeted a papírt a következőket mondd: ,, Csókolj meg ha találkozunk! Csókolj meg ....(az illető teljes nevét mond, közben pedig képzeld is magad elé!)! Üdvözölj ajkaiddal, s mond hogy hiányzom neked! De leginkább csókolj meg!"
Angolul (talán így, eredeti nyelven is érdemes próbálkozni.:)):
,,Kiss me when we meet, kiss me...!Greet me with your lips and tell you miss me! But most of all kiss me!

Boszorkányüldözés

Valais boszorkányai

Ígéretünkhöz hűen sorra vesszük az Európában kirobbant boszorkányüldözés helyszíneit.

Időrendben az elsővel kezdjük:

1428 augusztusa - Valais

A mai Franciaország keleti felén valamint Svájc területén elhelyezkedő Savoyai hercegség Valais tartományában robbant ki Európa történetének első boszorkányüldözése. Jóval, közel 50 évvel előzte meg  a később az egész kontinensen végig kígyózó üldözési hullámot.

A hisztéria a tartomány francia ajkú vidékén Val d’Anniveres-ben valamint Val d’Hérens-ben robbant ki, majd lassan átgyűrűzött a német ajkú Wallison (a francia ajkú Valais tartomány német ajkú másik fele), uralma alá hajtva mind a francia mind a német Alpokat.

Az események az 1428-as év augusztusában kezdődtek, amikor a hatóságok a tartomány 7 körzetében nyomozást rendeltek el boszorkányok valamint varázsosok felkutatása céljából.

Akit három személy vagy két másik varázsos varázslónak nevezett, arra azonnali letartóztatás várt. Akik vallottak, azokat máglyán azonnal megégették, akik azonban nem voltak  hajlandók, azokat megkínozták, amíg vallomást nem sikerült kicsikarni belőlük.

Mindössze másfél esztendő alatt közel 200 embert  kínoztak meg, ítéltek el és végeztek ki, égettek el.

A következő időszakban a hisztéria tovább kígyózott a Vallisban található St. Bernhard-on keresztül a szomszédos Dauphiné tartományban található Brianconig valamint a szintén szomszédos Durance tartomány hegyein át Argentičre, Freissiniere and Valpute településekig.

1447-ben az üldözések végül lassan megszűntek.

A perekről sajnos keveset tudunk, mivel a tárgyalások menetét gyakorlatilag nem jegyezték le, így szinte nem állnak rendelkezésünkre adatok a kivégzett emberek nevével illetőleg pontos számával kapcsolatban, azonban némelyikükről tudjuk, hogy magas szintű nevelésben, jó oktatásban részesült személyek voltak. A legbiztosabb forrásnak Johannes Fründ szemtanúnak az eseményekkel kapcsolatos elbeszélése mondható.

Néhány a perek során felhozott vádak közül:

- Borospincék felett szállva azok kifosztása.

- A  jószág leölése vérfarkas formájában .

- Különféle varázserejű növények segítségével láthatatlanná válás.

- Varázslat útján betegség és bénulás terjesztése.

- A betegségek átruházása más személyekre.

- Kannibalizmus.

- Gyermekek elrablása és megrontása.

- Találka a Sátánnal, melynek során az varázslatokra tanította őket, amennyiben megtagadták keresztényi hitüket.

- Átkok szórása és összeesküvés.

A kivégzés során az elítélteket általában egy létrához kötözték, kezükbe fakeresztett raktak, nyakukba lőporos zsákot akasztottak, majd a máglyahalomra állították őket. Némelyüket lefejezték vagy halálra kínozták mielőtt testüket megégették. Mivel úgy vélték a máglyhalál során a testet mardosó lángok egyfajta tisztítótűzként megtisztítják a bűnös lelkét.

A kivégzettek száma a rendelkezésre álló csekély írásos forrás alapján legalább 367.

Bátraknak ajánljuk.

Aki igazán merész, kipróbálhatja ezt az online quija táblát.

(Nem árt némi angol tudással neki futni.:))

Quija

Memento mori - Emlékezz a halálra!

A dagerrotípia - mely a legkorábbi módja a fotográfiának - 19. századi (1839) feltalálása hozta magával az ún. post mortem vagy memorial portraiture azaz az elhunytakról való fénykép készítés szokását. A fotográfia megszületése előtt csupán a felső osztályokba tartozó családok engedhették meg maguknak, hogy elhunyt szeretteik emlékét festett portré formájában megőrizzék. Mivel egy-egy portréért igencsak borsos árat kértek. A dagerrotípia feltalálása nyomán a középosztály beli családok számára is elérhetővé vált ez a lehetőség.

Miért?


A mai emberek halálhoz való hozzálása annyira más, mint viktoriánus elődeinké, hogy nem csoda, ha ez a szokás sokakat megdöbbent, taszít sőt egyesek gusztustalannak találják. Nem szabad elfelednünk azonban, hogy a konzervatív viktoriánus időkben az emberek az élet sok területén (pl. orvostudomány) meglehetősen nyitottak, sőt ami azt illeti szabad szelleműek voltak . Gondoljunk csak bele, ez volt az ún. szalon-szeánszok, spiritista médiumok aranykora. Sokan vélték úgy, hogy egy-egy ilyen kép magába zárja az elhunyt lelkét. A fotográfia ezen ágának kialakulásában emellett kiemelkedő szerep jutott annak a ténynek, hogy a legtöbb család még a fotográfia viszonylag megfizethetőnek mondható módszerével is csupán egyetlen vagy mindössze 2-3 portrét tudott megfizetni. A digitális forradalom korában tehát nem is csoda, ha sokan furcsán tekintenek erre a szokásra.

A post-mortem fotográfia kezdeti időszaka:


A kezdeti időszakban a fő cél az volt, hogy az elhuytat élőként ábrázolja az elkészült fotó. A post mortem témájú ambrotípiák nagy része újszülötteket, csecsemőket, kisgyermeket, fiatalokat ábrázol. Az élethűség elérése érdekében oly sok, számunkra szinte érthetetlen dolgokat vittek véghez. A testet a legszebb ruhákba öltöztették. Gyakran ülő pozícióba helyezték. Gyermekek esetében nem volt ritka, hogy az újszülött vagy csecsemő pólyában, bölcsőben, babakocsiban édesannyja ölében feküdt, mintha csupán aludna. Az édesanyák arca, gyászruhája azonban rendszerint árulkodó. Fiatalok, felnőttek esetében sem volt ritka az ilyen, alvásnak álcázott beállítás. A gyermeket gyakorta kedvenc játékaik körében fotózták. A kép mellé néha hajtincset vagy a ruha egy darabját is elhelyezték a dagerotípia tokjában.

Gyakran alkalmaztak azonban állványokat is. Ezek a háromlábú állítható magasságú állványok úgy voltak kiképezve, hogy az elé állított testet derék, hónalj, illetve nyak magasságban tartották, támasztották. Derék, illetőleg nyak magasságban egy vízszintesen álló, nyitott gyűrű helyezkedett el, melyet tetszőleges méretre lehetett állítani. A merev testet beállították. Előfordult, hogy pöckökkel kitámasztották, felragasztották a szemhéjakat illetőleg olyan glicerines oldatot cseppentettek a szembe, melytől az újra fényesnek és élettel telinek tűnt. Elterjedt volt az is, hogy a fotográfusok a csukott szemhéjra utólag vérfagyasztó és némileg taszító üveges tekintetet festettek, illetőleg a félig nyitott szemhéjakat kiegészítették, utólagos festéssel.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a képek gyakran nem közvetlenül a halál után készültek. Néha napok teltek el, mely a testre igen csak rossz hatással volt. Nem volt ritka az sem, hogy a bomlás jeleinek eltüntetése céljából az arcra (főleg gyermekek esetében) viaszmaszkot helyeztek. Néhány fotón azonban így is észlelhetők a megfeketedett ujjvégek.

A post-mortem fotográfia későbbi időszaka:

 

Idővel az élethűség egyre kevésbé volt fontos. Gyakoribbá váltak a koporsót is magukba foglaló fotók. Gyermekek esetében szalagokkal, virágokkal aggatták tele, csupán az arcot hagyva szabadon.

A vizitkártya (nem kimondottan post mortem fotográfiához kapcsolódó fotográfiai módszer)feltalálása a későbbikben lehetővé tette azt is, hogy egyetlen negatívról több fénykép is készüljön, melyet aztán képeslap formájában a család elküldhetett a rokonoknak.
 

Napjainkban:



A holtakról készült fotók egészen a 40-es évekig igen elterjedtek voltak, majd ezután lassan hanyatlani kezdett népszerűségük. A technika fejlődésének hála szeretteinkről ma már annyi képet készíthetünk amennyit csak szeretnénk. Gyermekkorunktól egészen öregségünkig, akár egy egész életet is megörökíthetünk képek formájában. Manapság a post-mortem fotográfiával leginkább az igazságügy keretein belül találkozunk.


Érdekesség:

Manapság az interneten mindenhol fellelhetünk post-mortem fotográfiákat. Paul Frecker - Nineteenth century photography (jobbra fent: Library - Post Mortem)

A legnagyobb post-mortem photográfiával foglalkozó oldal a világhálón:

Thanatos Archive - sajnos csak regisztráció után tekinthetők meg a fotók, a regisztráció pedig elképesztően drága, de a Sample gallery-be azért bepillantást nyerhetünk.

Facebook oldaluk - itt meglehetősen sok képet találhatsz:

Facebook/Thanatos

Egy igazán csodálatos honlap. Azoknak a szülőknek, akik korán elveszítették gyermeküket valamilyen betegség nyomán.

Now I lay me down to sleep

Fotók

(Figyelem! Több, kisgyermekeket, csecsemőket ábrázoló esetleg megrázó képet láthatsz!)

Kislány babákkal

 

Furcsa kép ez a nevető gyerekekkel a koporsó mellett

 Blanche chapelle - Whtie Chapel azaz fehér kápolna. Az otthonokban felállított ravatalok esetében, főleg ha gyermekekről volt szó, gyakran állítottak fel ilyet az elhunyt köré, így alakítva ki számára egy külön helyet a lakásban.

 

Fiú felkötött állal

Testvérek

Fiatal lány

Hamupipőke

Angyalok

Lány a szüleivel. A fenti képen két jellegzetességet is megfigyelhetünk. A lány szeme utólag festett. A lábainál láthatjuk az állvány lábainak egy részletét is.

Festett szemek

Post-mortem fotó állvánnyal

Post-mortem fotó állvánnyal

Az állvány maga

A Halloween története

(Nem Michael Myers az akitől ilyenkor tartani kell!:))

Manapság nálunk is egyre divatosabb a Mindenszentek estéjén, azaz október 31-én, valami mást, valami szórakoztatóbbat tenni, mint késő délutántól egészen estig a temetőket járni és gyertyát gyújtani kedves elhunytjaink sírján. Habár ez a jó magyar szokás szerintem nagyon szép és becsülni való, a mai fiatalabbak, pontosabban nálam kissé fiatalabbak már nem rajonganak érte túlzottan. Évről évre október 31-én fel-felbukkan néhány töklámpás itt-ott. Narancssárga és fekete ruhába öltöztetett apró boszorkány és kísértetfigurák alkotta láncok lógnak a szórakozóhelyek ablakaiban az ajtón pedig egy mágnesszerűen vonzó plakát hirdeti: ,,Halloween party". És bármennyire is becsülöm, szépnek és meghatónak tartom a gyertyagyújtási ceremóniát...még egy lehetőség a felszabadult szórakozásra az én figyelmemet sem kerülni el.:)

De honnan is ered a Halloween elnevezés?

Maga a szó sok másik kifejezést ölel fel és egyesít. Október 31 (A magyar szokás szerint November 1.) Mindenszentek napja. Angolul All Saints Day - Eve of All Hallows - All Hallows Eve - Hallow Even.

Honnan ered maga a Mindenszentek napja?

Október 31-e a kelta újév napja. A kelták hite szerint ezen a napon, az előző évben elhunytak szellemei kikelnek a sírból, hogy a földön, az élők közt járva, új testet találjanak maguknak, amelyet megszállva esélyük nyílik az örök életre.

Másik oldalról ez a nap Samhain ébredésének a napja. Samhain az a démon, akinek a jóvoltából ezen a napon a halottak kikelnek a sírjukból és a földön járhatnak egy napig.

Ezen túl Winter's eve-nek is nevezik. Ez az a nap amikor a téli boszorkány a földön jár és amerre csak megy, léptei nyomán zúzmara borítja be a talajt, a gyümölcsöket megcsípi a dér, a vizek pedig befagynak.

A kelta időkben ez a nap még jóval inkább a haláltól, démonokról és testet kereső szellemektől való félelemről szólt. A falusiak a legkülönbözőbb módszerekkel védekeztek. Az élő testet megszállni akaró lelkek elől rémisztő jelmezek, ijesztő maszkok mögé bújtak, mintha ők maguk is démonok vagy szellemek lennének. A tüzeket eloltották otthonaikban, teljesen kihűtve a házakat hogy még kevésbé legyen kívánatos a kóborló lelkek számára. A jelmezekben körbe-körbe masíroztak a szomszédságban, minél nagyobb zajt csapva, hogy elijesszék őket. Amerikába az ír bevándorlók által jutott el a halloween szokása, az 1840-es években. A Halloween valódi, sötét oldalát, a megidézett démonokkal, kísértetekkel együtt az egyház igyekezett minél inkább elnyomni, érhető okokból. Hiszen számukra mindezek a pogány istenek és istennők ördögi ármánykodások a sátán manifesztációi voltak. Továbbá a halloweeni jelmezek, olyan teremtményeket jelenítettek meg melyek az egyház szemében mindig is a gonosz megtestesítői voltak pl. szellemek, csontvázak, boszorkányok, sátán, a halál szimbólumai és egyéb teremtmények.

,,Trick or treat" - ,,Csokit vagy csalunk!"

A szokás alapjai a 19. századi Európából ered. Az akkori keresztények szerint, halálunk után a lelkünk a pokol tornácára kerül. A lélek csak akkor juthat be a mennyországba, ha imákat mondanak érte.

Mindenszentek napján emberek járták a falvakat, úgynevezett ,,lélek pogácsákat" gyűjtve. A pogácsák kenyérből készültek és ribizlivel díszítették, ribizli lekvárral kenték meg őket. Minden pogácsa egy-egy imát ért az elhunyt lelkéért. Minél több imát mondtak el egy lélekért, annál nagyobb eséllyel jutott be a menyországba.

Valószínűleg innen fakad a ,,Csokit vagy csalunk!" szokás. Amikor a gyerekek jelmezbe öltözve járják a szomszéd utcákat, be-be kopogtatva egy-egy házba ezzel a jelmondattal: ,,Trick or treat!" szó szerinti fordításban ,, Trükk vagy mulatság!"

Jack meg a lámpás - Jack O Lantern

Élt egyszer egy ember, akit Jacknek hívtak. Iszákos, hirtelen haragú alak volt. Mindenszentek éjjelén a sárga földig leitta magát a kocsmában. Az élet lassan kezdett kiszállni belőle, ekkor megjelent az ördög, hogy elvigye a lelkét. Jacknek persze eszében sem volt vele menni, szeretett volna élni. Így aztán könyörögni kezdett, hadd igyon még egy italt, mielőtt magával viszi. Az ördög végül beleegyezett. Akkor Jack megkérte, hogy segítse ki, mivel hogy nem volt egy lyukas garasa sem. Addig könyörgött az ördögnek, hogy változzon hatpenny-sé, mígnem az ebbe is beleegyezett. Erre Jack felkapta a hatpenny-st és mélyen besuvasztotta a tárcájába. De az ördög nem tudhatta, hogy a tárca különleges volt. Merthogy a kapcsa nem más formájú volt, mint egy kereszt. Attól kezdve nem volt szabadulása. Ordított, megparancsolta Jacknek, hogy engedje szabadon, aki egyességet ajánlott neki. Kiengedi, ha az nem zaklatja őt egy teljes évig. Az ördög végső elkeseredésében, bele ment az alkuba. Kezdetben Jack annyira megörült neki, hogy túljárt az ördög eszén, hogy úgy döntött megváltozik. Az élete nagy fordulatot vett. Nem ivott többé, jó volt a feleségéhez és gyermekeihez. De a vér nem válik vízzé, és szépen lassan visszatért a korábbi életéhez. Eljött újra Mindenszentek napja és az ördög ismét megjelent. Jack úgy gondolta, megint megpróbál kipackázni vele. Meggyőzte, hogy az utolsó vágya egy alma. Felküldte az ördögöt egy közeli almafa tetjére. Amikor az már jó magasan volt, Jack fogta a kését és egy keresztet vésett a fa törzsébe. Az ördög alkudozni kezdett vele, kiáltozott és követelőzött, hogy engedje el. Megígérte Jacknek, hogyha leengedi a fáról, akkor tíz teljes évig nem fogja zaklatni. De Jacknek ez már nem volt elég, azt akarta, hogy soha többé ne zaklassa őt. Az ördög végül kénytelen volt beleegyezni, hogy lejuthasson a fáról. Jack így visszatért a régi, iszákos, erőszakos önmagához, ám a teste nem soká bírta és alig egy év múlva kilehelte a lelkét. Akkor előszőr megpróbált belépni a mennyországba, de oda nem mehetett a rossz élete miatt. Azután megpróbált bejutni a pokolba, de az ördög nem engedte be. Azonban úgy gondolta egyetlen egy alkalommal mégiscsak segít rajta valahogy. Így aztán adott neki egy darab szenet, hogy legyen ami izzik és megvilágítja neki a sötétséget a pokol tornácán. Jack az izzó szenet egy kivájt retekbe tette. Úgy mondják, Mindenszentek éjjelén néha fel-fel bukkan lámpásának halovány fénye, amint a sötétségben kutat egy hely után ahol megpihenhet.

Innen ered a töklámpás azaz angol nevén a Jack O Lantern. A szokás az ír bevándorlóktól származik, akik kivájt retket, céklát majd később tököt használtak lámpásnak. Ezek a lámpások akkoriban az elhunytak lelkét szimbolizálták.

Boszorkányüldözés - Szeged

A legnagyobb per, mely a magyar boszorkányhisztéria csúcsán robbant ki, minden bizonnyal az 1728-1729-es Szegedi boszorkányper volt, melynek következtében 12 - 14 embert égettek meg élve.

A vadászat a hatóságok kezdeményezésére indult meg 1728-ban az akkortájt tomboló szárazság valamint az ezzel együtt járó éhezés továbbá járvány kapcsán a közösségből érkező panaszokra való válaszadásul. Célja az volt, hogy ördöggel cimboráló embereket tegye felelőssé a problémákért. Közrejátszottak továbbá: a Habsburg Birodalmon végigkígyózó félelem, mely szerint a boszorkányok igyekeznek hadsereget szervezni, valamint az a Magyarországon széles körben elterjedt hit, miszerint a boszorkányok vámpírok is.

A vádlottak között volt szeged városának korábbi bírája, egyben a város leggazdagabb embere, a 82 éves Rózsa Dániel akiről azt állították, ő a boszorkányok vezetője, továbbá Kökényné Nagy Anna, aki a férfit megvádolta.

A tárgyalásokat a szegedi kastély udvarán bonyolították le, az egyházi vezetők irányításával. A vádlottakat kegyetlenül megkínozták, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük.

1728 júliusában 12 embert, hat nőt és hat férfit égettek meg a Szegedhez közeli, Tiszába nyúló félszigeten, melyet ma ennek az eseménynek a nyomán Boszorkányszigetnek nevezünk.

Habár boszorkányperek már a 16. század során is fel-fel bukkantak Magyarországon, a hisztéria az 1710-es, 1720-as években érte el tetőpontját. Az elkövetkező 40 év során közel 450 embert kínoztak meg, ítéltek el és végeztek ki boszorkányság bűne okán Magyarországon. 1756-ban, részben a Szegeden lezajlott eseményekre való válaszadásul, Mária Terézia elrendelte, hogy minden boszorkányperben felsőfokú bíróságnak kell ítélkeznie. Ez többé - kevésbé véget vetett a pereknek. Magyarországon az utolsó boszorkányság bűnéért elítélt személy kivégzése 1777-ben volt.