Szárnyak, szarvak, glóriák

Augusztusban és szeptemberben a felsőbb körök uralják a blogot, azaz angyalokról és démonokról olvashattok a következő két hónapban. Augusztusban a démonokkal, szeptemberben az angyalokkal foglalkozunk. Sokan, sokféleképpen vélekednek velük kapcsolatban, de csak egy dolog biztos, mégpedig az, hogy semmit sem tudhatunk biztosan.:P Többféle nézőpont létezik, hogy kik/mik is azok a démonok, hogy hívják a különböző angyalokat, hogyan kell megidézni őket, egyáltalán lehet-e... Mivel szinte mindenkit érdekel a kérdés - aki azt mondja, hogy nem, valójában azt is :P - igyekszünk minél több érdekes és különleges információt felhalmozva, minél több szemszögből írni a témáról.
Kezdésnek, egy érdekes filmmel indítunk, mely letöltehő a Médiatárból.

Itt pedig a bemutatóvideót tekinthetitek meg:

A hónap folyamán felkerülő újabb és újabb bejegyzéseket a főoldalon, mindig ezalatt a bevezető alatt találjátok majd!

Démonok a vallásokban

,,Angels and Demons can't cross over onto our plane. So, instead we get what I call half-breeds. The influence peddlers. They can only whisper in our ears. But a single word can give you courage, or turn your favorite pleasure into your worst nightmare. Those with the demon's touch like those part angel, living alongside us. They call it the balance. I call it hypocritical bullshit.”

John Constantine (Constantine a démonvadász)

Aki látta a fent idézett Constantine című filmet vagy bármely más, hasonló témájú alkotást, úgy érezheti képben van démonok kérdéskörben. Ám eldönteni, hogy mi igaz valójában abból, amit a filmek, regények sugallnak nekünk, hogy mely részük alapszik ,,valóságon” és mely részük a puszta képzeleten az egyszerű misztikumkedvelő laikusok számára meglehetősen bonyolult.

Mely forrásokat tekinthetünk valósnak létezésük alátámasztása képpen? Vajon a különböző vallások démonokkal kapcsolatos nézeteit?

Vegyük tethát górcső alá a démonokat ilyen, vallási szempontból!

Mi is a démon?

A démon, deamon, diamon nagy általánosságban véve olyan ártó, gonosz, nem emberi, sokkalta inkább spirituális lény, mely a legtöbb vallásban jelen van.

Maga a szó a görög daimon azaz lélek vagy szellem kifejezésből származik, mely semmiféle negatív jelentést nem hordoz.

Az ősi közel-keleti, arábiai és zsidó vallási nézetek éppen úgy rendelkeznek ezzel a vonással mint a keresztény vallás különböző ágai.

A szó eredeti értelmezésétől eltérően azonban az első három vallási ágazat esetén ,,tisztátalan lelket” takar a démon megnevezés. Keresztény szemszögből nézve a démon megidézett, irányított spirituális entitás. A keresztény nézetek szerint a démonok egy része a bukott angyalok közül került ki.

Az ókori Közel-Kelet – Mezopotámia

A babilón mitológiában hét gonosz istenséget találunk, akiket általában szárnyas bikaként ábrázolnak. Nevük shedu melynek jelentése vihar-démon.

A babilón shedu elnevezés az izraelitákhoz és köztük az Ószövetség íróihoz is eljutott.

Két shedu a Louvre-ban. Gyakran őrizték paloták bejáratait.

Ókori Arábia

A pre-iszlám mitológia sok más vallástól eltérően és nagyon érdekes módon nem tesz különbséget istenek és démonok közt. Azonban megkülönböztet olyan alsóbbrendű istenségeket, melyek emberi jellegzetességeket hordoznak, vagyis esznek, isznak utódokat nemzenek (gyakran az emberi fajjal egyesülve). Nevük: jinn. Kedvelt szokásuk tárgyak szagolgatása és nyalogatása, ezen felül kedvelik az ételmaradékokat. Evéshez a bal kezüket használják. Általában a feldúlt vagy elhagyott helyeken ,,kísértenek”, különösen kedvelik azokat a bozótokat, ahol vadállatok tanyáznak. A temetők és mocskos helyek szintén kedvenceik közé tartoznak. Néha ember, néha vadállat képében tűnnek fel. Azonban mindent együtt véve elmondható, hogy az emberrel szemben békések, jó szándékúak. Sok per-iszlám költő arról is meg volt győződve, hogy egy jó jinn ihlette meg. Azonban vannak gonosz jinn-ek is, melyek bántalmazhatják az embereket.

A héber biblia

A héber biblia két kategóriát különböztet meg. Ezek a se’irim és a shedim. A se’irim (jelentése: szőrös lény) szatír jellegű lény, mely a  vadonban táncol. Sokban hasonlít a jinnhez. Az izraeliták gyakran ajánlottak fel nekik áldozatot tisztásokon, mezőkön. Ugyanehhez a kategóriához tartozik Azazel a vadon kecske alakba bújt démona, feltételezhetően a se’irimek vezetője. Ugyanide sorolható Lilith, egy női démon aki a zsidó folklór szerint Ádám első felesége volt és akit Isten ugyanabból az agyagból gyúrt, mint Ádámot. Azonban elhagyta őt, mivel nem volt hajlandó alárendelni magát Ádám akaratának így nem tért vissza az édenkertbe.

Lilith - John Collier festménye

Némely jóakaratú shedimet a kabbalisztikus ceremóniák során alkalmaztak (pl. gólem). Azonban ismerünk gonosz shedimeket is, melyeket gyakran vádolnak megszállással (pl. mazikin).

A héber démonológiában egyes démonoknak megvan a saját, erőszakos jellemük és viszonylagos szabadságot élveznek, hiszen nem tartoznak a mennyei atya seregeibe hanem a másvilág szülöttei.

A betegségek jó része is a démonok számlájára írható, mint pl. az agy és más belső szervek megbetegedései. Közöttük kiemelkedő helyet foglal el Shabriri azaz a ,,vakság démona”. Róla úgy tartották, hogy az éjjel, fedetlenül hagyott vizeket megszállva vaksággal sújtja azt, aki később az adott vízből iszik. A héber démonológia említést tesz továbbá olyan szellemekről melyek katalepsziát vagy fejfájást idéznek elő ezen felül a rémálmokat sőt az epilepsziát is a démonok számlájára írja.

Ezek a démonok képesek megszállni egy emberi testet, betegségeket, rohamokat okoznak és elpusztítják a megszállt embert. Az általuk okozott betegségek csakis a démon kiűzése nyomán voltak gyógyíthatók. A gonosz démon kiűzéséhez különböző varázsigéket, talizmánokat használtak.

Azazel a se'irimek vezetője

Zsidó démonológia

A zsidó démonológia szerint az egyes démonok egy bizonyos király vagy vezető alá tartoznak. Több ilyen fődémont is ismerünk pl. Asmodai, Haggadah vagy Samael (a halál angyala) aki mérgével öl és akit gyakran neveznek az ördögök vezetőjének. Alkalmanként pedig egy olyan démon, akit úgy neveznek, Sátán.

A démonológia sosem képezte alapvető részét a zsidó teológiának, ugyanakkor a démonok létezését sosem kérdőjelezték meg, még a középkori gondolkodók sem, létezésük tényként kezelt.

A zsidó démonológia három osztályt határoz meg, melyek azonban aligha különíthetők el élesen egymástól, ezek a következők: shedim, mazzikim (ártó démon), ruhin (szellem). Ezeken belül megkülönböztetjük a következőket: lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek) továbbá olyan démonok melyek éhinséget hoznak vagy éppen földrengések, viharok okozói.

Keresztény démonológia

A keresztény démonológiában  a ,,démon” szó több eltérő jelentéssel bír. Takarhat egyrészt olyan szellemet, mely egy bizonyos helyhez vagy egy személyhez kötődik.

Szintén használatos a ,,bukott angyal” vagy másként ,,de facto demon” megnevezés. Ez a kifejezés az úr azon gyermekeit is takarja, akik elhagyták mennyei posztjukat, hogy földi nőkkel közösüljenek az özönvizet megelőzően (Genezis).

Márk evangéliumában olvashatunk arról, ahogyan Jézus kiűzi a gonosz démonokat és szellemeket azokból, akiket betegségek kínoznak. Jézus, a démonokénál jóval nagyobb erővel bír azok felett, akiket megszálltak így képes az áldozatokat megszabadítani a démoni megszállás alól, oly módon, hogy képes a démonokat irányítani és kiűzni. Ezt az erőt, képességet tanítványainak is átadta, akik ilyen módon maguk is képessé váltak, bármilyen démon kiűzésére. Máté evangéliuma alapján a démon kiűzéséhez ki kell mondani a nevét, más források szerint a kiűzéshez a Jézus név illetőleg a Jézus név hagyományos formájának; Yahshua/Joshua (jelentése: Yahweh a megmentő ) kiejtése szükséges.

Ennek ellentéte képpen Az Apostolok Cselekedeteinek Könyve említést tesz egy zsidó csoportról, aki megpróbáltak kiűzni egy nagyhatalmú démont, anélkül, hogy hittek volna Jézusban. Tettük azonban végzetes következményekkel járt. Feltételezhető tehát, hogy a Jézusban való hit alapvetően szükséges a démonok kiűzéséhez.

A jelenlegi Római Katolikus Egyház az angyalokat és démonokat a valóságban is létező egyénekként kezeli, nem pedig szimbolikus egységekként. Létezik egy hivatalosan szentesített szervezet, melybe a katolikus egyház által jóváhagyott ördögűzők tartoznak és akik évente több ördögűzést is végrehajtanak. A katolikus nézőpont szerint a démonok képesek megtámadni, megszállni embereket, azonban az ördögűzés megfelelő formájának alkalmazásával ezek a személyek meggyógyíthatók.

A kereszténység történelme során az egyes démonok besorolása végett több, különböző hierarchia is napvilágot látott. Ezek közül néhánnyal a későbbiekben egy külön bejegyzésben foglalkozunk.

A kereszténység jelenlegi álláspontja szerint a démonok főként olyan bukott angyalok, akik fellázadtak Istennel szemben. A kereszténység valamint a judaizmus más nézetei szerint a démonok és gonosz szellemek keletkezésének hátterében a bukott angyalok és földi nők közti szexuális kapcsolat áll. Az ezekből a kapcsolatokból született hibridek (ún. Nephilim) halálát követően ugyanis testetlenül maradt szellemük nyughatatlanul bolyong a földön, őket tekinthetjük démonoknak.

Raffaello Santi - Mihály arkangyal legyőzi a Sátánt

Iszlám démonológia

Az iszlám elsimeri a jinnek létezését. Érző és szabad teremtményként kezeli őket, akik az emberekkel együtt léteznek. Ugyanakkor nem mindegyikük gonosz, ahogyan azt pl. a kereszténység tartja. Az iszlámban a gonosz jinneket shayātīn vagy ördög néven emlegetik, vezetőjük pedig Iblis (a Sátán iszlám megfelelője). Iblis volt az első jinn akit Alah megtagadott. Az iszlám szerint a jinn tűzből születik (a keresztény nézőpont szerint az angyalok tűzből születnek).

Adam volt az emberiség képviselője és az első próféta, eképpen Allah legnagyszerűbb teremtménye. A Korán szerint, Ádám teremtése után Iblisnek és minden angyalnak le kellett borulnia Allah legnagyszerűbb teremtménye, Ádám előtt. Iblis azonban féltékeny volt, hiszen míg a jinnek tűzből születnek, az emberek csupán agyagból. Iblis megtagadta Allah parancsát, aki haragjában arra ítélte, hogy a pokol tüzében szenvedjen. Iblis azonban haladékot kért az utolsó napig. Allah beleegyezett, ám figyelmeztette Iblist, hogy ő és követői is a pokol tüzére jutnak. Allah azt is meghatározta, hogy Iblis csak azokat az eltévelyedett lelkeket vezetheti, akik elpártoltak Allahtól, az igaz hívőket azonban nem.

Iblis volt az aki Ádámot és Évát (Hawwa) félrevezette, melynek nyomán ettek a tiltott gyümölcsből és amelynek következtében kiűzettek az ,,édenkertből”.

Iblis és a Jinn

Hindu démonológia

A hindu mitológia számtalan olyan szellemet említ, melyeket démonként kategorizálhatunk. Ilyenek: Vetala (Olyan szellem, mely holttesteket, kriptákat száll meg. A testeket járműként használja.) Yaksha(A természet kincseit védelmező jóakaratú szellem.)

Bhuta (Jelentése egyszerűen: szellem.)

Pishacha (Avagy a húsevő szellem. Olyan láthatatlan entitás, mely képes embereket megszállni, azokat őrületbe kergetni. Gyakran más szellemekkel együtt jelenik meg azokon a helyeken, ahol halottakat égetnek. Külön nyelvvel is rendelkeznek.)

Rakshasa (Férfi változata a Rakshasa, női változata a Rakshasi. Gyakran emberevőnek is nevezik. Olyan szellem, mely előszeretettel dúl fel sírokat, száll meg embereket. Körmeik mérgezőek. Emberi hússal és romlott étellel táplálkoznak. Alakváltók, varázslók, illúzionisták.)

Asura (Ősi istenségek egy csoportját jelöli. Általában ők uralják a morális és szociális jelenségeket.)

A hindu hitvilág részét képezi a lélekvándorlás. A hinduk szerint a halott lelkének sorsáról, újjászületését megelőzően az ún. Yama (a halál ura) dönt. A Yama a lelket hosszú szenvedésre ítélheti mielőtt újjászületne. Azok a lelkek, akik éltükben szörnyű bűnt követtek el, arra ítéltetnek, hogy hosszú időn keresztül magányosan, gyakran gonosz szellemként bolyongjanak, mielőtt újjászületnének. A szellemek nagy része mint pl. a Vetalak, Pishachak vagy Bhutak ilyen lelkekből születnek. Ezeket a lényeket bizonyos szemszögből nézve tekinthetjük démonoknak.

A hónap során több a démonokkal kapcsolatos témakört is érintünk még. Legközelebb, a démonok hierarchiájáról olvashattok.

Rakshasa

Mothman

"On a chilly, fall night in November 1966, two young couples drove into the TNT area north of Point Pleasant, West Virginia, when they realized they were not alone."

 

,, Egy hűvös, őszi éjszakán 1966 novemberében, a West Virginiában található Point Pleasant északi részén lévő TNT gyárnál két fiatal pár éppen leparkolt, amikor ráébredtek, hogy nincsenek egyedül. Amit azon az éjszakán láttak, minden idők egyik legnagyobb rejtélyévé nőtte ki magát, ezért alakult meg az ún. Molyember Szövetség. A rejtély olyan világméretű jelenséggé nőtte ki magát, melynek nyomán kíváncsi emberek milliói teszik fel kérdésüket: Mi is történt valójában? Mit is láttak valójában az emberek? Látta-e azóta valaki?

Még mindig megmozgatja a világ kíváncsiságát a A  Point Pleasanti Molyember rejtélye.”

A történet

1966 november 15-én éjszaka 5 fiatal, Roger és Linda Scarberry, Steve és Marry Malette valamint unokatestvérük, Lonnie Button egy még a második világháború idejéből hátramaradt TNT gyár területére húzódtak le kb. 15 km-re a West Virginiában található Point Pleasant városától. Egy régi generátorépület mögött két vörösen izzó fénypontot véltek látni. Elmondásuk szerint, a pontok egy hatalmas állat vörösen ragyogó szemei voltak. A lényt emberformájúnak, ám jóval magasabbnak írták le, közel két méteresnek, melynek hátából óriási szárnyak nőttek ki. A halálra rémült fiatalok a 62-es számú főútra hajtottak, közel 160 km/h-val haladtak, ám a  kriptid üldözőbe vette őket.

Elhagyva a főutat, a közeli, Point Pleasantbe vezető hídon meglátták; vélhetően ugyanazt a lényt mely korábban a nyomukban volt. A szerzet széttárta hatalmas szárnyait és a kocsi fölé repült, egészen a városhatárig követve a járművet. A rémült tinédzserek egyenesen a Mason County törvényszék épületéhez hajtottak, ahol előadták a történteket Millard Halstead rendőrfőnök-helyettesnek. A helyettes később így nyilatkozott az esettel kapcsolatban:

,, Ismertem ezeket a gyerekeket egész életükben. Sosem keveredtek bajba és azon az éjjelen valóban rémültek voltak. Komolyan vettem őket.”

A helyettes, Roger Scarberry kocsiját követve visszatért a fiatalokkal a régi Ordanance Művekhez, de a furcsa lénynek semmilyen nyomát nem látta.

Ugyanakkor egyes források szerint az éjszaka további részében a Scarberry házban poltergeist tevékenységet tapasztaltak és többször is látták a lényt.

Newell Partridge, helybeli mezőgazdász is furcsa jelenségeket tapasztalt. Televíziója azon az éjjelen meghibásodott, azonban az interferencia, mely megzavarta az adást meglehetősen szokatlannak tűnt. Ugyanekkor Partridge kutyája, Bandita égtelen ugatásba kezdett. A férfi egy elemlámpával lépett ki a házból és megrökönyödve látta, hogy a kutya, a háztól kb. 45-50 m-re egy hatalmas méretű, vörösen izzó szemű lény körül köröz. Miután hiába hívta az állatot, Partridge ijedtében úgy döntött, visszamegy a házba a puskájáért. Azonban olyannyira megrémült, hogy hajnalig nem mert kijönni a házból. Bandita eltűnt, ahogyan a lény is, melynek semmiféle nyoma nem maradt.

Azonban a kocsiban ülő fiatalok állítása szerint a lény hídon való megjelenésekor, a hídon egy kutya tetemét látták heverni, mely korábban nem volt ott. Partridge úgy véli, hogy Bandita tetemét láthatták.

A következő nap

November 16-n felfegyverzett városiak egy kisebb csoportja átkutatta a TNT gyár területét, a Molyember nyomait kutatva.

Ugyanezen a napon Mr és Mrs Wamsley, csecsemő lányával Teenaval, valamint Mrs Benett-tel barátaikhoz igyekeztek kocsival. Thomasék a TNT gyárhoz közel fekvő, egykor dinamit tárolására használt betonkúpok, ún. igluk szomszédságában álló kis házban laktak. A látogatók éppen visszafelé igyekeztek a kocsihoz , amikor a jármű mögött megjelent a lény. Mrs Benett elmondása alapján úgy tűnt, mintha a földön feküdt volna és onnan emelkedett  volna fel. A nő leírása szerint óriási, szürkés teremtmény volt vörösen izzó szemekkel. Mialatt Wamsey a rendőrséget riasztotta, a lény megállt a tornácon és az ablakon keresztül bámulta a házban rettegő embereket.

November 24

Ezen a napon 4-n vélték látni a lényt, amint átrepül a TNT gyár területe felett.

November 25

Thomas Ury rémülten rohant a Point Pleasantben található serifirodába, hogy bejelentse, miközben a város felé autózott a 62-es főúton, az út mentén elterülő földön egy lényt vélt látni, melynek vörös szemei voltak. A teremtmény kitárta szárnyait, majd elrepült.

November 27

Vasárnap a 18 éves Connie Carpenter a templomból hazafelé tartva Point Pleasant és New Haven között egy emberformájú, szürke, kb. 2 méter magas lényt vélt látni, melynek szemei vörösen ragyogtak. A hátán lévő szárnyait kitárta, fesztávolságuk a 2,5-3 métert is elérte. A kriptid ezt követően, anélkül, hogy szárnyait mozgatta volna, felemelkedett a földről majd egyenesen a kocsi felé repült, megakadályozva, hogy a nő beindítsa azt. Carpenter bevallása szerint a lény vörös szemei szinte hipnotikus hatással voltak rá.

1967-ben még több alkalommal jelentették, hogy látni vélték a Molyembert.

Silver Bridge

1967 december 15-n a Silver Bridge, mely 1928 óta állt, az esti órákban leszakadt. Az eset 46 ember életét követelte. Az alumínium festéséről elnevezett láncszerkezetes híd mely Point Pleasant valamint Gallipolis városokat kötötte össze, a későbbi nyomozás alapján egyetlen gyári hibás elem miatt szakadt le.

A Silver Bridge-nél töténtek nyomán szárnyra kapott legenda szerint a Molyemberek minden nagyobb katasztrófa előtt feltűnnek, hogy megpróbálják az érintettek tudomására hozni az elkövetkező eseményeket. Ezt az elképzelést az is alátámasztani látszik, hogy a híd összeomlását követően többé nem látták a Molyembert Point Pleasant-ben.

A városban azonban minden évben Molyember-fesztivált tartanak valamint egy a lényt ábrázoló szobrot is emeltek a történtek emlékére.

Mi a Molyember?

Az évek során a legkülönbözőbb kutatók, kíváncsi laikusok próbáltak rájönni, mi is a Molyember valójában. A teóriák rendkívül sokfélék kezdve a tévesen azonosított bagolyoktól, darvaktól egészen a híd csücskére akadt szemeteszsákig.

A Molyember leírása rendkívül sokféle. Általában olyan kriptid (Észlelések alapján létezőnek vélt kreatúra, amit azonban természettudományos módszerekkel még nem azonosítottak, létezése tudományosan nem alátámasztott.) melyet emberszerűnek, ám az átlag embernél nagyobb termetűnek írnak le. Jellemzője a vörösen ragyogó szem és a hatalmas szárnyak, némely esetben a fej hiányzik, szemei a mellkasában helyezkednek el.

A Molyember – Mothman elnevezés a Batman című tv-s sorozatból fakad.

Ajánlott irodalom

John Keel író 1975-ben jelentette meg a Mothman Prophecies, azaz magyarul Molyember próféciák című könyvét mely a Point Pleasantban történteket valamint ezen túlmenően a Molyember további vélt felbukkanásait is feldolgozza.

John Keel könyve nyomán 2000-ben készült el a Mothman Prophecies - Megszólít az éjszaka (Egyik személyes kedvencem.) című film. Richard Gere és Laura Linney főszereplésével. Érdemes megnézni.

Végezetül néhány kép:

A Molyembert ábrázoló szobor Point Pleasantben.

 A híd csúcsán valami szokatlan látható, talán a Molyember?

Az egykori Silver Bridge az 1967 december 15-n bekövetkezett tragédia után.

Turisták által a Point Pleasant közelében található TNT gyárhoz tartozó beton-iglu belsejében készített kép.

Wendigo

,,A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság."

Basil Johnston

Bár közel ötven különféle megnevezését ismerjük (Windigo, Weendigo, Wheetigo, Windago, Windiga, Witiko, Windikouk, Wittikka, ween dagoh ), kijelenthetjük, hogy ezek mind ugyanazon lényt takarják.


Mi a Wendigo valójában?


 A Wendigo nagy szellemi erővel bíró, ám gonosz természetefeletti lény (manitou). Az Észak Amerikában és Kanadában élő Algokin indiánok hitvilágának részét képezi. Olyan lény mely egykoron ember volt, ám a kapzsiság és az önzés hatására elveszítette uralmát maga felett, önkontroll hiányában pedig képtelen elérni a kielégülés állapotát. Ezért a Wendigok állandóan éhessek s még a gyilkolás sem képes őket kielégíteni. Wendigová válhat egy ember akkor is, ha egy sámán megátkozza vagy álmában megszállja egy Wendigo szelleme. A Wendigo mítosz erős hatással bírt azon törzsek életében melyek kultúrájának részét képezte, jelentős szerepe volt a mérsékletes életmód betartásában. Minden, a Wendigo-mítoszt is magába foglaló kultúra osztja a nézetet, miszerint egy ember akkor is átváltozhat, ha részt vesz kannibalizmusban. Ilyen eset leginkább olyan helyzetben fordulhatott elő, mikor egy adott személy olyan szituációban, krízishelyzetben találta magát, mikor az éhezés okán rákényszerült a kannibalizmusra. Az átváltozást vagyis a kannibalista tettet követően az adott ember Wendigová változik és folyamatos késztetést érez az emberi hús fogyasztására. Egyes indián törzsek szerint egy Wendigo minden egyes elfogyasztott áldozatával arányosan nagyobb és nagyobb lesz, így sosem lakhat jól, ezért szinte állandóan éhezik. Más források a Wendigot a következő módon írják le: ,, a lény erősebb, mint egy medve, magasabb hat méternél is, úgy fest, mint egy járkáló holttest, a szaga, akár a rothadó hús. Gyorsabban fut bármely emberi lénynél, hosszú, lebegő haja mögötte száll, néha tüzet lehelhet, míg a szíve jégből van. Bár tud beszélni de leginkább csak sziszeg, vagy üvölt. A jeges szelekkel repül és jár a vízen, anélkül, hogy elsüllyedne."


A Windigo-pszichózis


A „Wendigo-pszihózis”, vagy a „Witiko-pszihózist olyan mentális betegség, melynek tünetei kultúrális hatások nyomán jelentkeznek. Feltűnését különböző észak amerikai indián csoportoknál jegyezték fel. A pszichózis, melyet a modern tudomány a paranoia egyik formájaként jegyez le, általában olyan családoknál jelentkezett, melyek a nagy téli havazások idején elszigetelődtek a külvilágtól, képtelenek voltak élelmiszerhez jutni, s így éheztek. Kanadában főként a Nagy-tavak környékén jegyeztek fel ilyen eseteket.


Tünetei:

étvágytalanság, émelygés, hányás, letargia. A későbbiekben agresszió, erőszakos viselkedés. Az ebben a betegségben szenvedők a környezetükben lévőkent inkább tekintik élelemforrásnak, mintsem személynek, s ez egyre inkább fokozódik, mígnem az illető gyilkosságra végső esetben (bár a betegség jellemző tünete az ettől való kóros rettegés) kannibalizmusra vetemedik. A Windigo - pszichózissal kapcsolatos egyik leghirhedtebb történet (Elég nyomasztó, talán, mert bizonyítottan megtörtént. Ezért csak akkor olvasd, ha elbírod az ilyesmit.) 1879 tavaszán egy Swift Runner nevű albertai prémvadász egymagában sétált be St. Albert beli katolikus misszióba, állítva, hogy családjának tagjai mind elhunytak a hosszú, kemény tél során. A helyi pap azonban kételkedni kezdett a férfi szavában, aki bő 90 kg-ot nyomott és fizikálisan egyáltalán nem tűnt megviseltnek, ugyanakkor rémálmok gyötörték, ordítva ébredt az éjszaka közepén. Mikor az atya rákérdezett, Runner azt mondta, úgy érzi megszállta őt álmában egy Wendigo szelleme, ám ennél többet nem közölt. A misszió azonban jelentette kétségeit a Fort Saskatchewan-i rendőrségnek, akik visszakísérték Runnert ő és családja egykori táborhelyéhez az Edmontonhoz közlei erdő szélére. Ám a táborhoz érve megrázó felfedezést tettek. A területet csontok borítottak, köztük emberi hús, vér és hajmaradványok hevertek. Némely nagyobb csontot formára faragták és a velőt kiszívták belőlük. Runner végül bevallotta, hogy egyes családtagjait agyonlőtte, másokat feldarabolt egy baltával egyik lányát pedig egy övvel fojtotta meg. Azt is bevallotta, hogy egyik fiának testéből még azelőtt evett, mielőtt a gyermek meghalt volna. Runnnert Fort Saskatchewanban kötél általi halálra ítélték. Kivégzése előtt a következőket mondta Hippolyte Leduc atyának:

,, I am the least of men and do not merit even being called a man."

,, A legkevésbé ember vagyok, és nem érdemlem, hogy embernek nevezzenek."

Swift Runnnert sokan sok mindennek gondolják és nevezik. Főként azért, mert az alig 40 km-re lévő Hudson Bay Compay postahivatal rendelkezett élelmiszer segéllyel, melyhez lehetőségük lett volna hozzájutni. Mielőtt egyszerűen gyilkosnak neveznénk, gondoljunk bele, valójában egy szörnyű mentális betegség volt az, ami a férfit a tette elkövetésére késztette.

Swift Runner kivégzése előtt a Fort Saskatchewanban 1879 telén. A kép a Library and Archives Canada tulajdona.

Chupacabra - ,,the goat sucker"

A Chupacabra spanyol megnevezés. A spanyol chupar azaz szívni és cabra - azaz kecske kifjezésekből áll össze. Ebből ered az angol ,,goat-sucker" vagyis ,,kecske(vér)szívó" kifejezés.

Mi a Chupacabra?

A dél amerikai államok nagy részén elterjedt legendás lény. Jelentették már a Dominikai Köztársaság, Argentína, Hondura, Nicaragua, Panama, Peru, Brazília, Bolívia, Chile Columbia valamint az USA és Mexico (főként az újabb latin amaerikai közösségek)területéről is.

A legenda valódi gyökerét egy a Puerto Rico közelében látott ismeretlen állat indította el.

A név egy észlelésből fakad, melynek során az ismeretlen lény állítólag egy kecske vérét szívta.

Hogy néz ki?

Fizikai felépítésének leírása meglehetősen sokféle. Szemtanúk elírásának megfelelően a lény kb. egy kis kisebb medve méreteivel rendelkezik, nehéz testű, a hátán a feje búbjától a farka végéig hegyes tüskék futnak. Egyes jelentések szerint ezek inkább tollak. Bőrük zöldesszürke. Kb. 1, 1.2 m-es magasságúak. Kenguruhoz hasonló módon két hátsó lábukon állnak, és egy állítólagos észlelés szerint akár 6 m-es ugrásra is képesek. Bizonyos variációk szerint a lény feje kutya és párduc ötvözésére hasonlít, nyelve hegyes karmai hatalmasak. Állítólag sziszegő, morgó hangot ad ki figyelmeztetés képpen és kénes bőzt hagy maga után. Megint mások állítják, hogy a Chupacabra szemei vörösen izzanak, mely a szemtanúkban zavartságot idéz elő.

Vérszívás

A Chupacabra tehát vérszívó lény. Az 1995-ös, leső Puerto Ricoban történt észlelés során összesen 8 birka pusztult el rejtélyes módon. A mellkasi részen három tűszúrás szerű pont volt látható és az állatok testében egy csepp vér sem maradt.

Néhány hónappal később a Puerto Rico-ban található kisvárosban Canóvanasben egy Madelyne Tolentino nevű nő jelentette, hogy közel 150 haszonállata valamint háziállata pusztult el egy támadás során, ugyanolyan módon. A közeli Moca városából szintén nagy számú állatpusztulást jelentettek ebben az időszakban.

Az első jelentések szerint a gyilkosságok hátterében egy sátánista szekta állhatott, azonban később még több, hasonló eset történt szerte a szigeten. Minden egyes állatot ugyanolyan módon öltek meg.

Kojot teória

A Chupacabrára is létezig természetes magyarázat. 2010 júliusában egy állítólagos Chupacabrát lőttek le. Az állatról kiderült, hogy nem más mint egy rendkívül sokféle parazitózisban szenvedő prérikutya. Októberben a Michigani Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy a parazitózisban szenvedő prérifarkasok lehetnek a felelősek a Chupacabra legendáért.

Megszámlálhatatlan Chupacabra észlelésről tudunk. A későbiekben ezek közül néhány felkerül majd a blogra.

Wendigo, Chupacabra, vagy talán csak Gollam járt arra?

Boszorkány

,,Oh, do not tell the priest our plight,

Or he would call it sin;

But - we have been in the woods all night,

A-conjuring summer in !

And we bring you news by word of mouth -

Good news for cattle and corn -

Now is the Sun come up from the South,

With Oak, and Ash, and Thorn!"

Gerald Gardner - The Book of Shadows

&

The Tree Song from Puck of Pook's Hill - Rudyard Kipling

,,Oh a papnak el ne áruld eskünk,

Mert bűnnek mondja azt,

Hisz az erdőn voltunk egész éjjel,

Hogy megidézzük a nyarat!

Hírt hozunk neked élőszóval,

Jó hírt máléról s jószágról,

Most kelet felől kél a nap,

Tölgyből, nyárból, vadrózsából.,,

(Saját fordítás)

A boszorkány természetfeletti, démoni képességekkel bíró nő. Képes az emberekre betegséget, rosszat, sőt halált is hozni. A hasonló képességű férfiakat boszorkánymesternek nevezték. Egyes boszorkánymestereket a Warlock elnevezéssel is illetnek. Ők minden esetben a jó boszorkányok hatalmát igyekeztek megszerezni, úgy, hogy elpusztították őket, majd erejüket magukba szívva, saját negatív hatalmukat növelték.

Bár a boszorkány kifejezés ma már egészen más értelemben használatos, a velük kapcsolatos hagyományok közül számos maradt fent. Ilyen pl. az ún. boszorkányszombat (általában május 1) a hagyomány szerint ilyenkor boszorkányok az ördögökkel találkoznak (főként magaslatokon pl. hegytetőn) ez a Walpurgis-éj.

Striga - Malefica

A kereszténység elterjedését megelőzően a bűbájosok, varázslónők megnevezésére a ,,striga" latin eredetű megnevezést használták. Jelentése magyarul: ,,seprűs boszorkány". A striga képes volt a legkülönbözőbb állatok formáját felvenni, leginkább kutyáét vagy farkasét.

A keresztény hitvilág terjedése nyomán egy új megnevezés kígyózott be a köztudatba. A ,,malefica" (nőnemre vonatkozó) szintén latin kifejezés. Jelentése: ártó, rontó. Ennek hímnemű megfelelőja a ,,maleficus", azaz a boszorkánymester.

Mire képesek a boszorkányok?

Szemmel verés - ráolvasás

A boszorkányokkal kapcsolatos legismertebb negatív képesség a szemmelverés vagy másképp igézés. A boszorkány igéje az krisztusi ige ellentéte. Úgy vélték a boszorkánynak elég csupán ránéznie valakire, ahhoz, hogy megigézze, szemmel verje. Ezért a boszorkányok legveszélyesebb fegyverének a szemüket tartották. Több boszorkányper során is előfordult, hogy a vádlottnak hátat kellett fordítani a bíróságnak, mert attól féltek, hogy az szemmel veri őket.

A szemmel verés ellentéte, a ráolvasás volt az egyik, a kevés pozitív pozitív képesség közül, melyet a boszorkányoknak tulajdonítottak. Ráolvasással pozitív dolgokat tudtak küldeni bárkire. A hit szerint így képesek voltak pl. a betegek gyógyítására.

Bűvös csomó vs. Hexbag

A hit szerint a boszorkányok képesek voltak olyan csomót készíteni, melyet adott személy közelében elhelyezve arra rontást hoztak. A rontást csakis az oldhatta fel, aki megkötötte.

A csomót a legkülönbözőbb dolgokból: növényekből, ritka varázserejű füvekből stb. készítették, ám a legelengedhetetlenebb hozzávaló a só volt.

Egyes kutlúrákban a csomót az ún. átokzsák (hexbag) helyettesíti, melyet hasonló módon, különböző anyagokkal (+ csontok, érmék, agyagfigurák) töltöttek meg.

Amennyiben egy átokzsákot negatív célra készítettek, az a megátkozandó személy lelkét a pokolba taszította.

Az átokzsák, magyar megnevezés azonban megtévesztő lehet, ezeket a hexbageket úgy is össze lehetett állítani, hogy az adott személy számára szerelmet, pénzt, vagy más egyéb pozitívumokat hozzanak.

Íme egy átokzsák hozzávalói:

Madárcsontok: Ezek képesek összekapcsolni a levegő energiáival. A madarak spirituális energiákkal bíró lények, akik a föld és a 4. dimenzó közt lavíroznak.

Agyafigurák: általában boszorkányokat ábrázolnak. Ezek képviselik azokat a spirituális lényeket akiknek a segítségét kéred a varázslat teljesülése érdekében.

Fekete kő: a föld sötét (nem negatív értelmezésben) energiáját felhasználva fokozza és erősen tartja a várzslatot, míg az be nem teljesül.

Gyöngy: a mindentlátó fekete kristályt szimbolizálja, mely az éterben megbúvó sohaországban létezik, ahol a spirituális pilótáink (madarak) táncolnak.

Korong: az ún. boszorkányhordozók hatszögletű pecsétjét jelképezi. Ezek olyan lények, melyek a villámok elektromos szikráiban léteznek. A boszorkánymesterekről úgy is tartották, hogy képesek a villámokon utazni.

Rejtélyes szimbólumokkal teli pergamen: parancs a láthatatlan erőknek, hogy felfigyeljenek az akaratodra és az elképzeléseidet valósággá tegyék.

Mit használtak a boszorkányok varázslataikhoz?

A boszorkányokkal kapcsolatosan varázserejű növények, füvek jutnak eszünkbe, melyeket különöböző főzetek, mérgek elkészítéséhez használ. Ezen túl gyakran használtak babot (A babvetés vakásgot vagy némaságot hozhatott arra a személyre akit a varázslat ért.), különböző hüllőket, békát, kígyókat egyéb csúszómászókat, madarakat, denevért stb. Képesek voltak továbbá az egyes növényekből, fákból nedvet fakasztani.

Ezeken túl úgy vélték, hogy ha egy boszorkány egy adott személy ruhadarabjait megszerzi és azokat megfőzi, úgy még erősebb hatást gyakorol majd a varázsalta.

Ebből az elgondolásból fakad az a tévhit, hogy a boszorkányok megeszik az embereket (lásd.: Jancsi és Juliska).

A boszorkányüldözések időszakában a ruhadarabok megfőzése köré az ördöggel való orgiával és az áldozatok jelképes megevésével fűszerezett rituálék elképzelése fonódott. Úgy gondolták, hogy az áldozatok jelképes megölése és megevése nyomán az adott személy előbb beteg lesz, majd meghal.

Belé bújt a kisördög?

Ha egy boszorkány kapott egy kisebb, ördögöt, azzal szerződést kötött és a továbbiakban az segítette őt. Ez a kisebb ördög azonban inkább koboldra vagy manóra hasonlító lény volt, aki pl. a házimunkában segédkezik (kb. mint Dobby a házimanó, a Harry Potterben.:))

A boszorkányüldözések időszaka

A 15. század elején, a keresztény hit és az egyház tanainak terjedése nyomán a varázslókról, bűbájosokról alkotott kép drasztikus változásokon ment keresztül. A boszorkányokat egyenesen a sátán cinkosainak tartották, akik ocsmány módon (közösülés útján) kötöttek egyességet vele.

A következőkben sorra vesszük majd azokat a fontosabb állomásokat, melyek az Európán át egészen Amerikáig kígyózó boszorkányüldözés, alaptalan perek, kínzások és véres kivégzések emlékeit hordozzák a mai napig.

Az egyes esetek egy-egy bejegyzés formájában lesznek majd olvahatóak a blog főoldalán, minden hónapban egy-egy újabb, míg lassan a végére nem érünk. Utunk során 30 állomást érintünk majd a ma Franciaország és Svájc határán található Valaistól egészen a lengyelországi Drouchówig, mely időrendben az utolsó a boszorkányperek helyszínei közül.

Bár időrendben haladunk majd, kis hazánk sem maradt ki a hisztériából és bár minket ez a 17. században ért utól, úgy gondolom, első körben erről kell említést tennem. A Szegedi boszorkányüldözést az Érdekességek közt találod.